Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-12-01 / 18. szám
NIYRSÉGI VIRRASZTÓ 3 akkor megy az ember, amikor szórakozást keres. A templomozás nem szórakozás. A református böjt egyik faja, hogy a munkában megállók, vállalom a rossz időt, hogy lelkem kenyerét átvehessem. Emberi nyomorúságunk miatt kell mindenért árat fizetnünk. Amit helyünkbe hoznak amiért kezünket sem kell kinyújtanunk, nem igen értékeljük. Amiért szenvedünk, ami valamibe kerül, nagyobb becsben áll. S minél többe kerül, annál nagyobb becsben áll. Isten vigyáz annyira Igéjére, hogy becsülést szerez az Igének épen azzal, hogy velünk valamit fizettet az alkalmakért. S óz árat azokkal fizetteti az Ur, akik már ismerik az evangélium ízét. Embereknek, akik nem ismerik bűneiket és nem ismerik az Ur Jézus szabadítását, „házhoz szállíttatja“ az Ur az evangéliumot. Evangélizáló lapok, különféle röpcédulák, látogatások, helybe viszik az örömhírt, hogy megismerjék annak ízét, de mihelyt megízlelték, tőlük is elvárja az Ur, hogy az árat fizessék meg és menjenek utánna, keressék fáradsággal az alkalmakat. Munkaképtelen embernek munka nélkül is hozzá kell jutnia a kenyérhez, de munkaképes, életerős ember csak a munkán át kaphatja kenyerét. Akik megtapasztalták a Lélek erejét, nem várhatják, hogy az alkalmak ingyen adassanak nekik. Úgysem a magáéból fizeti az ember az árát, hanem abból az erőből, időből, amit az Ur ránkbízott. Adj hálát az Urnák, amíg valamit adhatsz az alkalmakért. Sokai nehezebb lesz, amikor már az alkalmakat is ingyen kapod. Tata. Dr. Márkus Jenő. VISSZHANG Kaposvárról érkezett levélből: Az evangélizáció áldását a múlt héten sok helyen örömmel tapasztaltam. Elősorban a magam életében. Az a sok minden, amit hallottam, kezdett bennem felelevenedni, — ebben füzetem is jó segítségül volt. Sokszor sírva kellett megvallanom Istennek, mennyiszer elkapkodta tőlem az Igét a sátán, mikor mással foglalt le. Soha ilyen fájdalmat nem éreztem azért, hogy nem tettem bizonyságot, öreg bácsik számon kérték tőlem és nagyon megszégyenültem. Ez a visszaemlékezés még most is tart és azt hiszem, sokáig lesz lelki táplálékul az evangélizáció igehirdetése. . . . Azzal a boldog tudattal indulok tovább, hogy nem én választottam az én Uramat. Nem tudja azt egész életem sem megköszönni Néki. hogy ezt már most, fiatalkoromban tette meg. Papp Irén, tanítónő. Most kapott szegedi levélből:' A mostani evangélizáción a hétfő reggeli bibliaóra után megkaptam Istennek azt az ajándékát, hogy a „Hinni taníts, Uram“ éneket nemcsak énekelni, hanem imádkozni is tudtam. Utána hazamenet megvizsgáltam magamat, hopv állok a hitben és örömmel éreztem, hogy eszem nem akadálya többé annak, hogy Krisztus feltámadását s az örökéletet higyjem. Ekkor vált világossá előttem, hogy eddig önámítással és képmutatással töltöttem be az űrt hitemben. Aztán jött egy sereg megszégyenítés. Hétfő este, hogy nincs bennem Ige: bizony sokszor a magam véleményére keresek takarót a Bibliában. Kedden, hogy a Szentlélek nagyon szomorú lehet bennem rendezetlen anyagi ügyeim miatt, gyakori mérgességem, felgerje- désem. haragom miatt is; gyakran megoltom a Szentlelket főleg a bizonyságtétel, a misszió terén való engedetlenséggel és a prófétálás megvetésével. De legtöbb megszégyenítés csütörtökön ért. Az örömhír, hogy Isten kegyelme nemcsak abban áll, hogy nincsen immár semmi kárhoztatásom, hanem még ennél a nagy dolognál is sokkal többől: eleve el is rendelte, hogy az Ö Fia ábrázatához hasonlatos legyek; és erre a feladatra, amire jelzőt nem is lehet találni, az Ő segítségével aktíven is készülnöm kell, visszarettentett. Üdvbizonyosságomat éreztem megingani; pedig csak az a tévedésem ingott meg, hogy a megtérés után karbatehetem a kezemet s elég várnom, mit csinál Isten velem, de ha hív, szavát nyugodtan elengedhetem fülem mellett. ... Istennek nagyon hálásnak kell lennem azért, hogy megértette velem : így, ahogy lelki életem most áll, nem mehetek dicsőségre, igenis kell fejlődnöm, de abban biztos lehetek, hogy aki a jó munkát elkezdte bennem, elvégzi a Krisztusnak napjáig. Hatalmasan cselekedett velem az Ur. Tudom, hogy sok küzdelem áll még előttem..., de olyan jó, hogy azokat, melyek hátam me- gett vannak, elfelejthetem, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekezhetem az Istennek a Krisztus Jézusban onnan felülről való elhívásának jutalmára! Dr. Kalmár László, egyetemi m. tanár. MÁSFELŐL MEGHÍVÓ. A Nyíregyházi Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület 1940. évi december hó 1-én, délután 5 órai kezdettel a református elemi iskola dísztermében Székelyestet rendez, melyre az érdeklődőket tisztelettel meghívja a Rendezőség.
