Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-11-15 / 17. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ Kaposvár. Isten kegyelmes segítségével október 21— 30-ig a kaposvári református gyülekezetben evangélizáltam és vezettem gyülekezeti munkásképző tanfolyamot. Kaposvárott több, mint 2000 református él. Nem régi gyülekezet, mert csak a múlt század elején alakult- Lelkipásztora dr. ikafalvi Farkas Béla, ki Társaságunk egyik alelnöke. Az összejöveteleket az u. n. „gyülekezeti ház“ban tartottuk, amelyben egy nagy terem és több kisebb terem áll a missziói munka rendelkezésére. Az evangélizációs istentiszteleteket természetesen a szép gótikus templomban tartottuk. Reggelenként 8-9 volt a hitmélyitő bibliaóra, melyen János I. levelét tanulmányoztuk 50-60 résztvevővel. Az első négy nap délelőttjén diákoknak tartottam evangélizációs összejövetelt, melyek közül különösen a felsős fiuk és az alsós leányok összejövetele volt kedves. Délutánonként 3-4 volt a gyülekezeti munkás képző tanfolyam, melynek több, mint harminc állandó résztvevője volt. Itt a következő kérdéseket tárgyaltuk meg : A gyülekezeti munka területe A gyülekezeti munka alapelvei,- A gyülekezeti munka eszközei. A gyülekezeti munkás leikülete,- A gyülekezeti munkás szellemi és testi kellékei. A gyülekezeti munkás kégzettsége,- A gyülekezeti munka hitvallásos jellege,- A Heidelbergi Káté a gyülekezeti munkában,- A II. Helvét Hitvallás a gyülekezeti munkában,- és A gyülekezeti munka eredménye. A tanfolyam záró-összejövetelén többen mondották el, hogy Isten mivel ajándékozta meg őket. Többen, akik eddig nem végeztek gyülekezeti munkát, jelentkeztek munkára. Azoknak, akik a tanfolyam szorgalmas látogatói Voltak, emlékül „bizonyítvány“-} is adtunk. Esténként 6-7-ig volt a gyülekezeti evangélizációs istentisztelet. Erre nem túl sokan jártak el. Itt már alőzetesen többször volt evan- gélizáció és nem hatott szenzációként, sőt ellenségei is vannak az ügynek. Mindamellett még a legrosszabb időben is voltak közel 300-an. Ennek az evangélizációnak különlegessége az volt, hogy az egves esték tárgyai a Heidelbergi Káté 10 legfontosabb kérdése volt. Ennek következtében a Káté iránt is nagy érdeklődés támadt. Az utóösszejöveteleket a gyülekezeti házban tartottuk, melyen 200 körül vettek részt. Itt az úrvacsorával kapcsolatos kérdéseket tárgyaltuk meg, mely iránt feltűnő érdeklődés mutatkozott. A gyülekezet tagjai is tettek fel néhány kérdést, melyre igyekeztem feleletet adni. Külön összejövetelt tartottunk a fiuknak, az asszonyoknak, a presbitereknek, a leányoknak és a férfiaknak. Ezek iránt közepes érdeklődés mutatkozott. A közbeesett vasárnap délelőtt a gyülekezeti istentiszteleten igehirdetéssel és október 31-én—mikor dr. Enyedy Andor konventi missziói előadó prédikált - ágendázással szolgáltam. Egy este Bethlen Margit ref. nőnevelő intézet növendékeinek tartottam áhítatot- Részt vettem néhány somogyi lelkipásztornak a misz- sziói munkára vonatkozó értekezletén is. Az evangélizáció egyes összejövetelein vidékiek is vettek részt még pedig: Böhönyéről, Dé- vaványáról. Dombóvárról, Homokszentgyörgy- ről és Toponárról. A 30-án tartott záróösszejövetelen élőszóval 24-en tettek bizonyságot az elvett áldásokról. Felállással mintegy 50-en tettek bizonyságot arról, hogy ezek alatt a napok alatt felébredt bennük a vágy és el is határozták magukat Krisztus követésére. Néhány bizonyságtöredékből hadd láttassék meg, mit végzett az Ige- „Beteg keresztyénségemből gyógyított ki Jézus.'1 ,,Eddig meg voltam elégedve vallásos voltommal- Ezek alatt a napok alatt azonban ez a régi épület összeomlott- Valami nagy lelki éhségltámadt bennem. Csak jöttem és jöttem. Olyan lelki nyugalmat találtam Krisztusnál az evangéliumban, mint amilyent képzelni se tudtam. Uj életre ébredtem. „ - “ Jó református keresztyének gondoltam magamat. Megelégedve éltem életemet, mintha minden rendbe volna. Ezeken a napokon igen felkavarodtam. Most teljesen elégedetlen vagyok. Tudom, hogy egészen más életet kell kezdenem.“ Istennek legyen hála ezekért a napokért! Tata. November 3 — 10-ig a tatai református gyülekezetben evangélizáltam. Ennek a gyülekezetnek magját a tatai református földmivesség képezi, akik a reformáció ideje óta sok küzdelem és üldöztetés közepette tartottak fenn egyházukat. Ehhez kapcsolódik az újabb réteg: intelligencia és munkásság. Sajnos, az evangélium erői még nem tudták ezeket a rétegeket a hit egységébe összeolvaszfani itt se, mint ahogy legtöbb helyen sem- A gyülekezet lelkipásztora dr. Márkus Jenő, fiatal teol. akad. m. tanár. Van négy tanerős református iskola. Most épült fel a szép „gyülekezeti otthon“ a hívek áldozatából. Az evangélizáció két részre oszlott. Az egyiket a volt Tóvároson az evangélikus imaházban tartottuk, ahol állandóan tartanak református összejöveteleket. Itt esténként fél 6-tól fél hétig volt az evangélizáció. A imaház mindig megtelt gyülekezettel. Ennek az előadás- sorozatnak a tékozló fiú volt a tárgya. Ugyanitt 4-én, és 8-án reggel fél 9-kor és 7-én d. u. fél 5-kor hitmélyitő bibliaórát is tartottunk. Az evangélizáció második része Tatán folyt. Esténként 7—8-ig a régi szép templomban volt az evengélizációs istentisztelet. Nem jártak el sokan, de lassan mindig szaporodott a résztvevők száma. Különösen a földmives
