Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-11-01 / 16. szám
nyírségi virrasztó 3 UTÓMUNKA Beiii, amely megelevenít Sietek megmondani, hogy a fenti cím által nem kívánok ellenkezést bejelenteni azzal az Igével szemben, hogy „A betű meqöl, a Lélek pediq meqelevenít.“ De állítom, hogy van betű, amely életet támaszt. Az a betű, amelyet Isten Leikétől indított ember ír le és amelyen keresztül az Isten Lelke üzenete árad. Valamikor,a magyar reformáció első idejében, a magyar reformátorok hősi korszakában, azok a betűk, melyekkel az első magyar nyelvű Bibliákat nyomtatták ki, valóban megelevenítő munkát végeztek. A reformátorok magukkal vitték kis nyomdájukat, ők írták, ők szedték ki, ők nyomtatták és ők terjesztették írásaikat. Bizonyságtevők, prédikátorok, az Ige lánglelkű szószólói, nyomdászok és iratterjesztők voltak egy személyben. Azok a betűk, melyeket ők írtak le és ők terjesztettek széjjel, valóban Krisztus katonái voltak. De a betű lehet a sátán szolgája is. Ma a sátán jól felszerelt hadseregként a betűk milliárdjait zúdítja a világba, emberi lel- kekre, hogy elrútítsa rajtuk az Isten képmását, hogy moslékkal táplálja az éhes lelkeket, hogy lealjásítson, legyengítsen mindent s ezá- tal az ő kénye-kedvére legyenek kiszolgáltatva. Az emberek valósággal falják a sátán „csemegéjét“. Közben egyre ékesebbek, erőtlenebbek lesznek a lelkek, s mind kevésbbé tudnak ellenállni a kísértéseknek, a világnak, az ördög munkájának. Mit tett a közelmúltban és mit tesz a magyar társadalom, s főleg a református egyház azért, hogy a családi hajlékokba olyan betűk kopogtassanak be, amelyek megelevenítenek? Elismerem, hogy sok áldott kezdeményezés történt. Ma is vannak olyan összefogások, melyek református népünket „jó“ olvasnivalóval kívánják ellátni. Csak ott van a baj forrása, hogy ezek a betűk olvasatlanul hevernek, mert nincs olyan lelkes, Istentől indított sereg, amelyik a lelkek iránti felelősségtől indítva indulna el a magyar falukba, tanyákra, pusztákra, szórványokba. Sereg, amelynek tagjai nem üzletet látnak az iratterjesztésben, de szent küldetést és amikor mennek és bezörgetnek a házakba, akkor legelsősorbn hívő életet és Krisztus szerelmétől szorongatott szívet visznek. Mit jelentene az, ha hívő emberek által írott olvasmányokat, s fők(s, U Bibliákat és zsoltárokat hívő iratterjesztők vinnének szét. Természetesen ezeknek tisztességes megélhetéséről gondoskodni kellene. Akkor nem a százalékos részesedés volna a serkehtő erő, hanem a Szentlélektől való indíttatás, a lelkek iránti féltő szeretet. A gyülekezeti evangélizációk alkalmával szerzett áldott tapasztalatok bizonyítják, hogy a Krisztus által megelevenített lelkek éheznek lelki-olvasmányok után. Egy-egy gyülekezetben az evangélizáció ideje alatt sokszor emberi reménységet is megszégyenítő mennyiségben vásárolják a lelkiolvasmányokat. Nem sajnálják érettük a pénzt. Az evangélizáció utómunkájánál milyen fontos az, hogy a felébredt lelkeket továbbra is tápláljuk, irányítsuk. De ezeket a lelkeket szolgálatra is nevelhetjük, mert olvasmányaikat nemcsak elmondhatják, hanem tovább adhatják és ők is végezhetik így a lélek- építés szent munkáját. Az Ige magvetését a Biblia mellett hányszor a lelkiolvasmány táplálja tovább. Hányszor nem az élőszóval hangzó bizonyságtétel által, hanem egy lelkiolvasmány segítségével vezet el valakit Isten hívő lelkek közösségébe. A Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága egyik fontos munkájának tekinti, hogy hívő lelkű iratterjesztőket állítson munkába. Mert van mit terjeszteni, van, aki számára terjesszük, csak épen terjesztők nincsenek. Vájjon kiket indít Istennek Lelke arra, hogy iratterjesztőkül jelentkezzenek és kiket indít arra, hogy a hívő iratterjesztés munkáját imádságukkal, anyagi áldozatokkal támogassák, megvalósításhoz segítsék? Várom a feleletet. Fájna, ha ismét süket pusztaságba hangzana el ez a nehány erőtelen szó. Fájna azért, mert nyilvánvalóvá lett az, hogy a betű milyen nagy hatalom, hogy olyan lelkeket is megközelíthetünk általa, akikhez a pásztori gondoskodás nem ér el. Itt az ideje annak, hogy necsak nyomtassunk építő olvasmányokat, hanem azokat juttassuk is el azokhoz, akik számára Isten küldi. dr. ikafalvi Farkas Béla. MIT OLVASSUNK A BIBLIÁBÓL? Nov. 1. iHőseás 13:1—14. Filippi 3:17—21. 2. Hóseás 14. Zsoltár 39:5—14. 3. iMáité 9:18—26. János 10:23—30. 4. Zsoltár 148. Róma 5:6—11. 5. Róma 5:12—21. Filippi 4:2—9. 6. Róma 6:1—11. Filippi 4:10—23. ■ 7 Ézsaiás 7:1—16. Róma 6:12—14. 8 Ézsaiás 7:17—25. Róma 6:15—23. 9. Jób 14:1-5. Róna 7:1-6. 10. Máté 24:15—28. János 5:19—29. M . Zsoltár 149. Róma 7:14—25. 12 Lzsaiás 8:1—10. Róma 8:1—11. 13. Ézsaiás 8:11—15. Róma 8:12—16. 14. Ézsaiás 8:16—22. Róma 8:17—37. 15. Ézsaiás 8:23—9:6. Róma 8:28—39. 16. Zsoltár 126. Joel 1.
