Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-11-01 / 16. szám
2 nak az üdvösség felé . . . Bizony, nagyon nehéz a magukat biztonságban érző lelkeket felrázni. Természetes dolog, hogy ilyen beszámolóban nem mondhatunk el mindent, amit tapasztalunk, vagy látunk. Ebből igen sokszor több kár származna, mint haszon. Inkább azt mondjuk el, ami lelki épülést és áldást jelent és ami imádkozásra serkentheti az imádkozóknak seregét. Sziqetszentmiklós, szeptember 9—11. Nagy gyülekezet a Csepel-szigeten. A főváros árnyéka elér idáig. A lelkek háborgásra hajlók és elégedetlenek. Inkább bírálgatnak, mint imádkoznak. Az evangéliumra mégis többen felfigyeltek. Nagy segítségemre volt Lo- sonczi József né testvérem, aki gyülekezetemből velem jött és három napon keresztül járta a község házait. Bizonyos vagyok benne, hogy általa többet végzett Isten, mint általam. Egy napot ott töltött J. Szabó István presbiter testvérem is és ketten voltak segítségül. Dr. Tóth Pál lelkipásztor és felesége igen nagy szeretettel készítették elő az evangélizációt. A kemény talajon kedves megmozdulás volt érezhető, különösen az imaórákon. Csap, szeptember 16—19. A gyülekezet jellegét a vasút adja meg. A fontos vasúti csomópont miatt katonai elosztó állomás is. A mozgalmas életű emberekből álló gyülekezetben szinte hősies munkát végez Király Zoltán lelkész és felesége. A négy gyermek gondja sem köti le annyira, hogy ne tudjon időt szakítani a gyülekezet számmára. Még a cigányok közötti munkát is szeretettel végzi. Az evangélizáció nem vonzott tömegeket Csapon. De úgy látszott mégis, hogy azoknak szívében, akik résztvettek, mélyszántás volt. A környékbeli gyülekezetek lelkipásztorai közül is többen látogattak át. Sárospatak-Theolóqia, szept. 26—28. Kedves szolgálatra kért fel a sárospataki theológia igazgatója és tanárikara, hogy a theo- lógus ifjúság számára rendezendő évmegnyitó csendes napokon evangélizáló előadásokat tartsak. Ugyanakkor a gyakorló lelkipásztori élet területéről előadásokat tartott Komjáti Aladár és Főző László lelkész testvérem is. Jól esett megtapasztalni azt, hogy nemcsak az ifjúság, hanem maguk a tanárok is örömmel vettek részt az evangélizáló alkalmakon. Pia felelősséget érzünk a magyar református gyülekezetek megújulásáért, akkor felelősséget kell éreznünk elsősorban a lelkipásztorokért és azokért, akik a lelkipásztori szolgálatra készülnek. Jó, ha imádságainkban gyakran megemlékezünk a theológiákon folyó munkáról. S. D. G. evanqélizáció. Budapest, okt. 10-13. Örömömre szolgált, hogy abban a szövetNYIRSÉGI VIRRASZTÓ ségben végezhettem néhány napos evangélizációt, amelynek megindításában nekem is volt, Isten kegyelméből, részem. Hálával emlékeztem vissza arra a kis baráti társaságra, amelyben megszületett istenországának ez a munkája. Az evangélizáció iránt nem mutatkozott olyan lelki szomjúság, mint azt várni lehetett volna. A diákság sok mindennek le van foglalva és nagyon megérzik az, ha az evangélizáció idején más program is van, mert elvonja a figyelmet az egy szükséges dologtól. Mindamellett jó reménységem van afelől, hogy Isten több szívben végzett áldott munkát. Hiszem, hogy elérkezik az ideje a lelki elmélyedésnek a diákok közötti munkában is. Dombrád, október 22—25. Szabolcs megyének csaknem 5 ezer lelkes gyülekezetében végezhettem e napokban 3 napos evangélizációt. A gyülekezet lelkésze Porzsolt Ferenc feleségével együtt már tavasz óta készült erre az alkalomra. A tavasszal közbejött akadályok miatt elmaradt evangélizáció megtartására most került sor. A hatalmas nagy templomban jött össze a szomjuhozók serege, amely az utolsó estékre már több mint 400-ra szaporodott fel. Meglepő volt, hogy a három kilométerre levő Tiszakanyárról több mint 20-an jártak át esténkint és az utolsó estére már a 14 kilométerre levő Kisvárdáról is jött egy fiatalember. Jól esett megtapasztalni, hogy a tanítóság részéről is nagy és meleg érdeklődés mutatkozott. A három nap alatt 5 evangéli- zációs előadást tarthattam, két imaórát és az esti evangélizációk után utóösszejövetelt. Az imaórákon megindult a szárnypróbálgatás az imádkozásra. Az utóösszejöveteleken pedig igen kedves, meleg hangulat és komoly lelki érdeklődés volt érezhető. A gyülekezet segédlelkésze Oláh Balázs is hűséggel igyekezett szolgálni az evangélizáció ügyét. Szép érdeklődés mutatkozott az iratterjesztés iránt. Hogy Isten valósággal mit végzett a szívekben, azt lemérni nem tudtam. Gyümölcs az, hogy a lelkipásztor elhatározta a hetenkénti imaórák tartását és sokan elhatározták, hogy naponként fogják olvasni Bibliájukat. Nehéz és kemény talaj a magyar református nép. Sok imádságra van szükség, mert a rozsdás zárakat csak az imádság olaja tudja megoldani. Ne lankadjatok meg azért az evan- gélizációkért való imádkozásban. Ha Isten erőt ad hozzá, a következő szolgálataimat ajánlom imádkozó figyelmetekbe : November 5—6 Kunszentmiklós. November 11—13 Kispest. November 18—20 Kisújszállás. November 24—27 Debrecen, Kistemplom. Ecsedy Aladár. Á
