Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-04-15 / 3. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó „Nincs bennem elég szeretet, pedig szeretet nélkül nem lehetek boldog. Jézustól kérek szeretetet“. — Egy asszony: „A legnagyobb nyomorúságom az volt, hogy a magam erejéből akartam magamat segíteni. Szabadulásom útja lett világos. Jézusra kell támaszkodnom, Ö szeret“. PARASZNYA. Borsodmegyei község a Pitypalaty völgyben. (Ez a magyar Ruhr-vidék.) Nagyobbrészt bányászfalu. Februárban készültem ide, de a hófúvások miatt nem jutottam el. 950 lelkes gyülekezetnek lelkipásztora Szabó Lajos. Van két tanerős iskolája. Április 3—10-ig volt itt az evangélizáció, melyen Vizsolyi Bözsike s az első két és az utolsó két napján én is szolgáltam. Az egyes összejövetelekre Radostyánból jártak át szép számmal, voltak varbóiak is. Volt külön ösz- szejövetel presbitereknek, fiúknak és férfiaknak, ezeken én szolgáltam. A leányoknak és asszonyoknak Vizsolyi Bözsike tartott órákat. Az esti evangélizációkon is ‘ mindketten szolgáltunk. Vizsolyi Bözsike azonkívül több mint harminc családot látogatott meg. Ez az evangélizáció inkább csak előkészítő volt, mert nehéz talaj a bányász-élet. Azonkívül a faluban régebben elterjedt spiritizmus is igen nehéz gátja az evangéliumnak. Nagyon áldottak voltak a lelkész-családdal tartott csendesóráim, akiket Isten éppen az evangélizáció ideje alatt próbált meg, mindhárom gyermekük egyszeri betegségével. Azt a reménységet hordozzuk, hogy Isten munkálkodott a lelkekben az ott töltött napok alatt. Békefi Benő. VISSZHANG ALEZREDESNÉ LEVELÉBŐL.. . „Tudom, hogy garmadával kapja a leveleket naponta, mégis írok, mert valahogy ki- kivánkoznak belőlem az alábbiak: A húsvéti evangélizáció bizonyságtevésén nem lehettem jelen, — feküdtem —, így elkésve írom meg, amit akkor kellett volna, elmondanom. Sokszor hallottam már a kereszt titkairól, de soha olyan világosan nem, mint nagypéntek este. Ma már teljes bizonysággal látom, hogy ha Isten csak igazságos volna, nekem kellene mindazt elszenvednem, amit Krisztus szenvedett értem is. Megostoroztatnom, megköpdös- tetnem, gúnyoltatnom és keresztre feszíttet- nem. Elgondoltam, milyen lenne a világ Isten igazságos ítélete szerint, csupa szenvedés és szégyenletes halál, — mint vége mindennek. És akkor ébredt bennem a végtelen hála Isten kegyelme iránt, aki Krisztust tette bűnné érettem, hogy én igaz lehessek. Ez az én bizonyságom. Másodszor a „Jer velünk“ egy látható áldásáról akarok beszámolni. A mosónőm sanyarú sorban lévő asszony, sokszor kifakadt előttem szegénysége és nyomorult állapota miatt. A Jer Velünk-öt állandóan kapta tőlem. Azóta egészen megváltozott. Lesi, mikor jön már a lap s ha elkésve sadom, kéri. Tegnap erős hitéről tett bizonyságot. Ügy érzi., — mondta, — hogy Isten azért adta a nagy árvíz- veszedelmet, hogy megmutassa, mennyivel nagyobb nyomorúság is van, mint az, amiért ő állandóan panaszkodott. Mikor a Duna a töltés szélétől már csak 10 cm.-re volt s az erős szél a hullámokat keresztülcsaüta rajta, megfogadta, hogy sohasem zúgolódik többé, hanem először Isten országát fogja keresni.“ Komárom, 1940. április 3. M. .. J... né UTÓMUNKA SZOLGÁLATBAN. Évek óta súlyos betegségben szenvedő, fiatal asszony előtt beszélek arról a csodálatos szere tétről, amely megjelent a Krisztus Jézusban. Értelmetlenül néz rám. . — Sohasem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal. Ha ez így igaz, miért nem jöttek beszélni erről hamarabb? Heteken keresztül minden héten együtt töltünk egy órát. A feladatom az, hogy kijelöljem a számára, mikor mit olvasson az Igéből, és az Igéből támadt kérdéseire feleljek. Pár hét múlva kezd sziklazúzó pöröly lenni az Ige. — Valóban igaz, hogy lesz a testünk számára is feltámadás? Elolvassuk az erre vonatkozó Igéket. — De hisz , — megdöbbenve mondja, — akkor az ítéletet is igen komolyan kell venni. — Igen. És mi lesz a bűneivel? Igyekeztem becsületes életet élni, hibáim vannak és mert ember vagyok, van valamennyi bűnöm is, de hát az már velünk született gyarlóság. Elővesszük együtt az Igéből a törvény tükrét. Előbb csak kis szépséghibákat lát. Egy hét múlva azzal fogad: — Nagyon rút vagyok, nagyon bűnös. Van az ilyen ember számára szabadulás? — Igen van ! Isten azt üzeni: Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek. Jézus Krisztusnak az Isten Fiának a vére tisztít meg minden bűntől. Ö az, aki meghalt a mi bűneinkért és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
