Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1940
24 nak emléke azonban örökre emlékezetes és különösen nevezetes marad az eddigi ünneplések között, mível ekkor a kegyeletes érzéseket ápoló hazaszeretet, mely vajmi gyakran hangzatos szavakkal elégszik meg, tettekben nyilvánuló áldozatkészségben nyert kifejezést. Ugyanis Bencs László úr, ma városunk polgármestere, az ünneplő polgárok seregében szót emelt és a szabadságharc legkiemelkedőbb alakjának nevét kívánva megörökíteni, azt indítványozta, hogy határozza el, mondja ki a polgárság azt, miszerint Kossuth Lajos nagy hazánkfia emlékére egy ezer forintos alapítványt teremt, melynek kamatját ösztöndíjképen a nyíregyházi ágost. h. evang. főgimnázium Vilit-ik osztályának egyik tanítványa élvezendi, ki magát a magyar történelem tanulásában leginkább kitünteti. A szavak gyújtottak. A rögtön elkészült íveket lelkesedve szedték ki a polgártársak egymás kezéből, versenyezve a felett, hogy a nemes célra teendő áldozatnál ki legyen elsőbb. Egy negyedóra alatt háromszáz forintot meghaladó összeg volt együtt. Erre a lelkesült közönség megalakította saját kebeléből az alapkezelő bizottságot. Tagjai lettek Bencs László elnöklete alatt: Hoffmann Adolf, Kerekréthy Miklós, Leffler Sámuel, Okolicsányi Géza, Somogyi Gyula, Török Péter urak. Az ünneplő közönség a kiküldött bizottságot egyszersmind teljesen felhatalmazta aziránt is, hogy az alapgyüjtést és kezelést illető, szóval a célhoz vezető intézkedéseket tegye meg, felkérvén Leffler Sámuelt a jegyzői s Török Pétert a pénztárosi teendők elvégzésére. A bizottság lelkiismeretesen megfelelt a beléje vetett bizalomnak, a gyűjtést szorgalommal folytatta. Egyesek tekintélyes ösz- szeggel járultak az alapítványhoz úgy, hogy az 1889-ben még csak 309 frt 94 krajcárt tevő összeg 1891. március 15-én már az eredetileg tervezett ÍOOO forintot meghaladta,“ A történeti hűség kedvéért feljegyezzük, hogy a bizottság levélben kérte meg Kossuth Lajost arra, engedje meg, hogy az alapítványt az ő nevéről nevezhessék el. Kossuth Lajos Turínban, 1890. szeptember 30-án keltezett, iskolánk irattárában eredetiben meglévő, levélben hozzájárult ahhoz, hogy az alapítvány „Kossuth- emlékalapítvány“ nevet viselhesse. Leveléből, az alapítvány 50. évfordulója alkalmából, a következőket ragadjuk ki: „Követésre méltó példát állítottak fel Önök, tisztelt Uraim, midőn a symbolíkus értelemmel felruházott Martius 15-két megünnepelve, ama nagy idők emléke iránt táplált kegyeletüknek egy olyan nemes alapítvány elhatározásával adtak kifejezést,
