Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1940
17 A fennhangon való felmondás és ismétlés igen fontos eszközök ... ... Attól lehet tartani, hogy a papagájszerű felmondás elleni vísz- szahatás eredményekép, napjainkban szem elől tévesztik a szóbeli felmondásnak, mint a teljes nevelés elemének rendkívüli fontosságát.1“15) Megesik ugyan olykor, hogy a tanuló csak a szavakat tanulja meg, a nélkül, hogy a szavak mögött rejlő mélyebb értelmet felfogná, azonban a verbálizmusnak ez a sajnálatos fajtája, amelyről a „magolás" ellenfelei oly sokat írnak, nem szükségszerű következménye a tankönyveknek. A tanulásnak ugyanis nemcsak az az unintelligens módja van, amely üres .szótanulásban áll, hanem egy értelmes módja is, amely a szavak mögött rejlő gondolatok helyes megértésében és az emlékezetben való megrögzítésben áll. A tanárnak ezért mindent meg kell tenni, hogy a tanulóval a feladott anyag minden részletét megértesse, s csak ennek megtörténte után taníttassa meg. De ha a tanár minden erőfeszítése ellenére is maradnak még homályos (fogalmak a tankönyvben, s onnan bekerülnek a tanuló emlékezetébe, ez sem jelent mindig és feltétlenül veszedelmet, mert az ilyen szavak, mint az üres edények, idővel megtelnek vagy legalább is megtelhetnek tartalommal, nem is szólva arról, hogy a szó mögött levő fogalmi homály különösen az értelmesebb tanulókra ingerlőleg és további kutatásra sarkaló- lag hathat. E sorok írójának emlékezetében a könyvnélkül megtanult egyházi énekekből és költeményekből nem egy olyan sor maradt meg, amelynek teljes értelme csak jóval később tisztult ki. A tanárnak azonban erre számítani nem szabad, s mindent el kell követni, hogy a feladott anyagot megtanulás előtt tökéletesen meg- megérttesse tanulóival. 2, Mint minden képesség, úgy az emlékezet is gyakorlás útján erősödik meg. Az emlékezőképesség fejleszthetősége általánosan elfogadott tétele a lélektannak. Még azok is, akik a régi értelemben vett formális képzés tanával együtt az emlékezőképesség fejleszthetőségét is csak fenntartással fogadják el, ellenvetéseiket csak annak a megállapítására korlátozzák, hogy képességeink, mint pl. az emlékezőképesség, elválaszthatatlanul hozzátapadnak ahhoz az anyaghoz, amellyel kapcsolatban kifejlődtek, s más anyagra nem vihetők át.1'») Egy példa világosabbá fogja tenni ezt az elméletet. A sakk játékos, aki a tábla megtekintése nélkül egyszerre több játékossal is képes játszani, emlékezetét ez irányban meglepően magas fokra fejlesztette, azonban bármeddig is fejleszti emlékezőképességét a sakk játék terén, ennek egy költemény vagy szónoki beszéd megtanulásánál semmi hasznát nem fogja látni. Azt azonban még a formális képzés ellenfelei is elismerik, hogy képességeink any2
