Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1939
13 Az iskola ezt jól tudja, a szülői társadalomtól elvárhatja, hogy irányait, utasításait necsak keresse, hanem meg is tartsa, s az állandó kapcsolatot igazi felelősséggel ápolja. Kétségtelen, hogy az osztályfőnek, más kötelességei is vannak. Nem beszéltünk arról, hogy az osztályfő előtt az egyének mellett mindig az egész osztályközösség is áll, melynek életéért, felfogásáért és irányaiért époly felelős, mint a szülővel együtt a gyermek leikéért. Nem beszéltem arról sem, hogy minő feladatai vannak az osztályfőnek a diáktársadalommal szemben, mert mindez már a pedagógusra tartozik. De a fentiek az osztályfő és szülő viszonyát, eredményes munkáját feltétlenül igen erősen érdeklik, sőt, merem állítani, enélkül az összhang nélk.ül ezen a téren sincs eredményes nevelés. Kétségtelen, hogy ez a munka nagy áldozatot jelent, de ha ezt vállalja az, s vállalnia is kell, aki a legnagyobb nevelőeszközök birtokában van, akinek élethivatása ezt rendeli, noha a gyermekhez ezen felül más nem igen köti, mennyivel inkább kell vállalnia a szülőnek is a nagy és nehéz feladatot, mely gyermekével kapcsolatban ráháramlik. Meg kellene értenie a szülői társadalomnak, és be kell látnia, csakis az állandó együttműködés, együttes nevelés lehet eredményes. Nem szabad feledni, hogy nemcsak a gyermek, egyéni élete, de nagy nemzeti kötelesség is megköveteli azt az összhangzatos nevelést, melynek eredménye- képen öntudatosabb ifjak kerülhetnek ki a középiskolából. 2. Természetes, hogy a gyermek egyéniségét alapul vevő nevelési irány, s a nevelőiskola egész szelleme az egyéni munkára épül fel. Ez a munka azonban elbírálásában és értékelésében erősen különbözik a pusztán oktató iskola munkaértékelésétől. Az oktató iskola a rideg tudás mértékét vette alapul, azt bírálta el, jóformán egyedül, ki mit, mennyit tud, s a tudásból vonta le a szorgalom, kötelességteljesítés, az egyéni munka értékét. Ebből következik, hogy a szülői társadalom nagyrésze még ma is úgy hiszi és képzeli, hogyha pld. a gyermeke odahaza megtanulta leckéjét, talán fel is mondta, s tudta, ezzel már elvégezte kötelességét, a gyermeknek olyan bizonyítványt kell érdemelnie, mely semmi esetre sem lehet elmarasztaló. S ha a gyermeket az iskola mégis elmarasztalja, ha a gyermek nem kap jelest vagy jót, mikor odahaza olyan gyönyörűen elmondta a leckét, megfejtette a példát, megírta a fogalmazását, elkészítette a térképét, akkor a tanár egyéniségében rejlő okból származik a vélemények merő eltérése. Pedig az ok
