Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1938
97 Rothermere-Diákotthon. Egy évtizede annak, hogy a gimnázium kormányzótanácsa a vallásos, hazafias és tudományos nevelés szolgálatába állította diákotthonunkat. Jól esik tíz év után a visszapillantás az úttörő munkára, az elért eredményekre. Bár tíz év rövid idő egy intézet életében, mégis elég arra, hogy annak életrevalóságáról meggyőződjünk, s meg tudjuk állapítani vájjon csakugyan pillére volt-e a hazának, egyháznak és nevelésügynek? A feleletet erre a kérdésre az arra legilletékesebb felügyelő hatóságok látogatásuk utáni tapasztalataik ismertetése adja meg, midőn évről-évre hangsúlyozták a diákotthon jelentőségét, mint az iskola és család nélkülözhetetlen tényezőjét. „Teljes ellátás mellett szakszerű tanulmányi ellenőrzésben is részesülnek a bennlakók. Az üzemvezetés kifogástalan, az élelmezés elsőrangú, pedagógiai tekintetben is csak elismerés illeti meg az intézetet.“ Intézetünket látogató vezető pedagógusok, minden alkalommal felhívják a figyelmet a diákotthonok fontosságára s a vallás- és közoktatásügyi Minisztérium ama gondolatára, hogy minden iskola mellett ínternátus létesüljön, hogy ezáltal a család és iskola egymáshoz közelebb kerüljön. Sajnos, ép megyénkben, még mindig sok szülő van, ki gyermekének nevelése érdekében nem fordul tanácsért az intézet igazgatójához, melyben gyermekét nevelteti s nem fektet súlyt arra, hogy gyermeke olyan nevelési alapot kapjon, mely kiállja a későbbi életben az idők viharát. Az intézeti közös nevelés megvédi a serdülő gyermeket a városi élet sokféle csábításaitól, a gyermek társai közt megfeledkezik arról, mi nem függ szorosan össze kötelességeivel, — él társai közt, gyermek és boldog marad, nem akar már ötödik gimnázista korában naggyá lenni. Figyelmeztetem azokat a szülőket, akik, elfoglaltságuk vagy távoli otthonuk miatt nem tudják gyermekeiket családi nevelésben részesíteni, keressék fel a diákotthonokat, s vigyázzanak, mert a bejárással számtalan erkölcsi és testi veszélynek teszik ki gyermekeiket, igen sokszor pedig indokolatlanul egy hozzá nem értő, ■rideg, csak hasznot néző családra bízzák, gyermekeiket, mely sem családi meleget, sem szociális nevelést nem ad. Diákotthonunk tíz évi fennállása után nyugodt lelkiísmerettel mondhatjuk, hogy hivatásának mindenben megfefelt s oly alapot rakott le, mely biztosítékul szolgál a további fejlődéshez. A tíz év .alatt diákotthonunknak 268 növendéke volt, a folyó tanévben 20 7
