Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1938
11 tése mögött értékes lelki tulajdonságok is rejlhetnek, mint pl. jogtalanul megsértett igazságérzet vagy önérzet, amelyek azonban az iskola sajátos légkörében ahelyett, hogy érényekké válnának, hibákká torzulnak. A nevelés szempontjából semmi sem fontosabb, mint ennek a megakadályozása. Ha a tanár a kezébe tett hatalmat körültekintéssel, tapintattal és szeretettel érvényesíti, amint ez minden vezetőnek és parancsolónak kötelessége, akkor az erények hibákká torzulását s az ebből származó káros következményeket elkerülheti. A tanár tartsa mindig szem előtt, hogy az ember igen gyarló és tökéletlen teremtmény marad még a nevelés befejezése után is. Menynyivel inkább tökéletlen és gyarló a gyerek, aki még a nevelés símitó hatásában sem részesült. Ezért a gyermek viselkedésében található hibákat a természetes állapot velejáróinak tekintse, s hivatását éppen ezeknek kigyomlálásában keresse. Ha a gyermek már természetes állapotában maga volna a tiszta tökéletesség, mi szükség volna akkor a nevelőre? Ha azonban a tanár már az első hibára dühbe gurul, s mérgesen visszavág, több kárt okoz, mint hasznot. Vájjon mit szólnánk, ahhoz a földműveshez, aki búzatisztításkor, midőn tövisre talál, a tisztítóval dühösen döfölni kezdene. Ilyenkor a türelem a legelső parancs, mert e nélkül nemcsak a tövisét, hanem a termőszálakat is kivágjuk. A tanár tehát a gyermek termesztés gyarlóságából induljon ki, s annak megfelelően járjon el, ha büntetni akar. Lélektanilag a következő eljárást látom legmegfelelőbbnek. Ha kisebb hibáról, mondjuk óraközi beszélgetésről van szó, akkor elég, ha a tanár odatekint, s megáll, amíg a tanuló észre nem veszi magát, s azután, anélkül, hogy bármit is szólna, folytatja a tanítást. Ha a tanulót megdorgálja, akkor a „bűn és bűnhődés“ mintegy kiegyenlítik egymást, s a tanuló lelkében a nyugodt egyensúly érzete helyre áll. így ellenben a tanulóban valami olyanféle érzés marad hátra, mintha adós maradt volna, amelyet csak jó viselettel törleszthet le. — Ha ugyanaz a hiba megismétlődik, vagy ha a tanuló olyan hibákat követ el, amelyek mellett a tanár szó nélk,ül nem mehet el, mint pl. későnjövés, füzetek, könyvek otthonhagyása, külső tisztaság elhanyagolása stb., akkor a tanár, amennyiben ez lehetséges, a tanulót az elkövetett mulasztás jóvátételére kötelezi, s ugyanekkor a tanulót noteszében megjegyzi, de mindjárt ki is jelenti, hogy ennek a bejegyzésnek semmi következménye nem lesz, ha a tanuló újabb hibát nem követ el. Hogy a tanár a sok irogatással járó időveszteséget elkerülje, legegyszerűbb, ha a szokásos iskolai hibákat és kötelességmulasztásokat
