Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1937
17 pontos kiejtésével, melyeket a táblára is fölírnak külön fonetikai jelekkel. Lehet, hogy ezt csak azért csinálják, mert — mint mindkét németszakos francia kartársam hivatkozott rá, — a francia gyerekeknek rendkívül nagy nehézségeket okoz az idegen nyelv kiejtése,9 viszont ugyanezt a mechanizmust alkalmazzák a nyelvtani tények átadásánál is. — Az volna természetes, ha az ő rendszerük szerint az olvasott „texte“, a szöveg volna a nyelvtanítás alapja, ezzel szemben, mint az V e-ben, tehát a második fokon, 12 éves gyerekek közt magam is tapasztaltam, teljesen elméleti alapon tanítják az idegen nyelvtant, szabályokat szajkóztalak be a gyerekekkel, táblázatokat készíttetnek velük, külön erre a célra vezetett füzetben. Azt hiszem, ez a szerintem nagyon is helytelen módszer épúgy a racionális felfogásra vezethető visz- sza, mint a kiejtés elméleti úton való bemutatása, — viszont M. Handrích,10 a szaktanár azzal okolta meg, hogy nem a szövegből indulnak, ki a nyelvtannal kapcsolatban: az idegen szövegnek is irodalminak kell lennie s az irodalmi szöveg nem arra való, hogy nyelvtani szabályokat következtessünk ki belőle, a finomabb nyelvi és stilisztikai sajátságokat pedig még úgyse tudják felfogni, így hát az olvasmány inkább tartalmi szempontból kerül bonckés alá, persze, a már előbb tárgyalt fordítás után. Kérdés-felelet alakjában dolgozzák fel, akárcsak nálunk, de érdekes, — s ezt nagyon ügyesnek találtam, főleg a felső osztályban, — az ismeretlen szavakat sohase fordítja le franciára se a diák, se a tanár, hanem németül kísérli meg körülírni, kifejezni. így aztán az óra nyelvtani és francia-fordítási része után valóban német óra következett mind az alsó osztályban, ahol Frau Hollé-ról volt szó, mind pedig a II e-ben, ahol Lenau egyik versét olvasták. Eltekintve attól, hogy az olvasmányok valóban irodalmi értékűek voltak, mind az alsó, mind a felső fokon, igen figyelemreméltó volt az is, hogy különösen, persze, a felső fokon, a tanár az idegen világba, az idegen, — adott esetben német, — ország kultúrtörténetébe, jelenlegi viszonyaiba, lelkületébe vezette be a tanulókat. Az V é- ben, hogy ezt az elmélyülést elősegítse, SA-katonadalokat énekeltetett a fiúkkal, persze, nem érzelmi, hanem tipikusan francia szempontból: „Voílá, Monsieur, c’est pur allemand.“ (íme, Uram, ez tiszta német.) Nem érzelmi elmélyítést kívánnak, tehát az olvasmánnyal kapcsolatban, hanem az idegen szellemi élet és főleg: 9. A második évben,, tehát a V. e-ben, a gyerekek között egy se akadt, aki a ,,Holle“-t ne „011ö"-nek ejtette volna. 10. Tankönyve: „Schalten wir um“, Paris, Librairie Hatier, 1936., iskolapéldája a francia nyelvtanítás sajátos módszerének. 2
