Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1937
10 típus. A francia a legheterogénebb európai nemzet, valósággal a népek nemzetközi halmaza."3 Aki ismeri a francia történelmet s járt Franciaországban, azonnal fölismeri e szavak igazságát, S mégis, talán egy nemzetnél sem lehet olyan könnyen megkapni a nemzeti szellem sajátos, közös vonásait mint a franciáknál. Látszólagos ellentmondás ez az előzőkkel, de ismét Seignobost idézem, aki a XVI—XVII. századról így szól: „És ebben az időben alakul ki, igen nagy egyéni különbözések ellenére, lényeges vonásaiban az átlag-franciák parasztos, kézműves és polgári jelleme. Meggondoltak, bizalmatlanok, takarékosak, nagyon hiúk, társaságkedvelők,, de nem túlságosan vendégszeretők, gyors felfogásúak, világos és szabatos értelműek, inkább hajlanak a gúnyolódásra, mint a lelkesedésre, beszédesek, s szívesen beszélnek, jó lélekelemzők és sokkal megfontoltabbak, mint ahogy szapora szavuk és bőséges taglejtésük sejteti..."4 Tovább is idézhetnék, de most nem a részletezés a célom, Ha jól meggondoljuk, akkor ennek a heterogén származású keverék fajnak közös, sőt, meglehetősen merev általánosságban érvényes tulajdonságait épen a kultúra termelte ki s ha ez igaz, akkor az alaptulajdonságokat a francia kultúrában k.ell keresnünk. A „raison“ közhellyé vált a francia kultúrával kapcsolatban s nem véletlenség, hogy a XVIII. század racionalizmusa francia talajon teljesedett ki. Ez az észszerűségre való támaszkodás nemcsak okozója, hanem következménye is mindazoknak, a jellemvonásoknak, amelyeket az előbb, Seignobost idézve, ismertettünk. Ez a raison-szerűség nyomta rá bélyegét az egész francia szellemi életre a renaíssance-időktől kezdve egészen máig s ennek következménye: a stilus állandó szemmeltartása s a külső formák célszerűségének és ízlésességének talán más, belső, tartalmi tényezők hátterébe szorításával is, a hangsúlyozása. Az esprit és a goüt két jellegzetesen francia fogalma találkozik tehát a francia szellem életében. S kiegészítésül meg kell jegyeznem: a rációt istenítő nemzet irodalmában, művészetében elsősorban az emberi szellem tanulmányozását tűzte ki céljául, így válik aztán, szinte valószínűtle- nül korán, a lélekelemzés a francia kulturális élet harmadik, tulajdonságává. 3. Charles Seignobos: A francia nemzet őszinte története. Fordította: Os. Szabó László. Bp., Athenaeum. 9. 1. \ 4. Seignoboe, i. ni. 357. 1.
