Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1936

15

okoltsága nem jelentett mentséget azok számára, akik megsértették a fennálló tekintélyek rendszerét. E társadalmi rend eredetét az erősebb jogának, fennállását pedig a kényszernek köszönhette. Létfeltétele egy felsőbb irányító vagy vezető, kiváltságos rend formálása és fenntartása volt. Ebben a társadalomban a mozgás, az egyén emelkedése vagy süllyedése összehasonlíthatatlanul kisebb volt, mint ma. A nemes ember, a városi polgár és a jobbágy fia minden valószínűség szerint nagyjából azonos keretek között ugyanazt az életet élte, mint az apja.

1. E társadalmi rend megszabta az iskola jellegét is. Mivel nagy általánosságban előre lehetett tudni, hogy a gyermek felnőtt korában milyen pályára kerül, azt is meg lehetett állapítani, hogy milyen ismeretekre lesz szüksége. Az iskola e szükségleteknek akart eleget tenni, s ennek megfelelően első sorban ismereteket, ténybeli tudást akart nyújtani. A régi iskola célja tehát nem képességek fejlesztése, hanem bizonyos ismerettömeg nyújtása volt. Ennek a tudásnak nem mindig gyakorlati előnyök, hanem a hagyomány presztízse kölcsönzött értéket. A képességek kifejlesztése, a mai iskolában oly nagy szerepet játszó formális képzés teljesen ismeretlen volt. Az egész probléma csak a XVIII. század vége felé bukkan fel.

2. A régi iskola nemcsak célkitűzéseiben, hanem tanítási módszerében is a rendi világ szellemi szükségleteinek felelt meg s a tanulóktól éppúgy mint a rendi világ alattvalóitól passzív magatartást kívánt meg. A tanár hatalma, miként a rendi államban az uralkodóé, alig korlátozott, s tanítványai a katedráról alá hulló szavait alattvalókhoz illő síri csendben hallgatták végig, majd a feladott leckét szorgalmasan, lehetőleg minden egyéni hozzátoldás nélkül megtanulták, s másnap felmondták.

3. Az iskolai élet súlypontja a szó, a verbálizmus, nem pedig a tett. A verbálizmus különben már az iskola bölcsőjénél ott állott. Köztudomású, hogy az első iskolák egyházi alapításuak voltak, s főleg vallásos szükségletet elégítettek ki. A tanulók itt sajátították el a keresztyén vallás elemeit a kathekizmusból, amelyet — nehogy az emberi gyarlóság az isteni kinyilatkoztatással összekeveredjék, — lehetőleg szószerínt tanultak meg. Ezt a módszert azután később más tárgyakra is átvitték.

Az iskola a hagyományoktól megszentelt ismeretek tömegét igyekezett minél mélyebben megrögzíteni az emlékezetben. Ennek az emlékezet gondjaira bízott szellemi tőkének nemcsak az volt a szerepe, hogy a tanulót az akkori életben szükséges isme