Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1936
8 gyarság új vértanú Mikese, dr. Leffler Béla, intézetünknek 1909/10-től 1918—19-íg működő, 1927, július 1-től nyugalmazott tanára. Beteg szívén ejtett újabb sebet Trianon, amit második hazája, Svédország, kenyérkereső felesége, Sígne Liljekranz stockholmi leánygimnáziumi igazgató, Svédországban született második fia, svédországi rokonainak becéző szeretete sem.tudott — úgylátszik — meggyógyítani. November 9-én jött a gyászos hírű távirat, hogy Leffler Béla dr. meghalt. Utána kaptuk meg gyászjelentését, mely tudatta, hogy e hó 12-én elhamvasztották. ITgy érezzük, hogy a Trianon okozta kínmáglyán elporlasz- tott volt tanártársunk máglyája egy új Levente-máglya. Gyász- baborult családja jó férjet, derék családapát, szerető rokont, mi — kedves barátot, tanártársat, a magyar társadalom fáradhatatlan szellemi munkását vesztette el. Azok a gyümölcsök, amelyeket a „nagykorában“ átültetett fa termett, az új hazájában, — értem tudományos és fordítói munkásságát, amelyek majd nálamnál különb méltatóra találnak — a magyar földben egész bizonyosan más fajtájuak, zamatosabbak lettek volna. „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!“ Nem tudott szívet cserélni, szíve mindig hazahúzta. Nem jöhetett haza. Ez vihette a korai sírba. Sorsa a trianoni magyar sors, az idegenbe átültetett fáé, amely nem tudott az új földhöz, az új légköri viszonyokhoz hozzászokni. Hisz a költő is mondja: ,,. .. hosszú hervadás emészti azt a fát Melyet nagy korában tesznek más földbe át!" Béla Barátunk! Nem térhettél vissza Keveházába, nem ölelhet az édes hazai föld keblére, csak emlékedet zárjuk szívünkbe, a szép magyar rónán, az akáclombos Nyíregyházán és Nyírségen régi igaz barátaid és volt tanítványaid. Valent József.
