Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1935
77 szittyós, zsombékos Nyírségen város emelkedik, nyílt széles utcákkal, melyeken akácok tartják az árnyékot. Igen, mert a sívó homok megtermékenyült, emberveríték hullott bele s attól bogárhátú házikók húzódtak egymás mellé, s dal csendült a kaszasuhintásba. Legenda ez is. Ezelőtt itt a puszta aludt, álmodott. A délibáb a föld álma ... Nézzétek, a forró napsütésben épületek, tornyok reszketnek a levegőben, házak, utcák, terek.,. Az alvó Nyíregyháza, mint mesében az alvó királyleány álmodott, és mint a mesében a varázslattól feloldó királyfiú, eljött hozzá az, akiről álmodott. Eljött; Vállán a szeredás, benne a békési dús földön termett áldott kenyér, lábán porlepte kordováncsizma, ajkán idegen szó, de szívében mérhetetlen szerelem a rög, a föld iránt, izmaiban munka láza. Leveszi kalapját s arról verejtéke hintődik a szomjas homokba. S ime, valahová csak ez a verejtékharmat hull, ott fű sarjad, kalász szökken, ott megindul a munka, a dal, az élet. Az idegen szó lassan elhallgat, visszahúzódik a templomba s az otthonba, mert ezen a földön csak magyar daltól hangos a róna, csak magyar dalra bólintgat a búzakalász, csak magyar dalra ihlet az egykor itt bujdosott szabadhajdúk és szegény kurucok visszajáró lelke. így született Nyíregyháza, és így született a magyarok közt ugyanoly magyar nyíregyházi polgár. Az, akiről a mai gimnáziumi épület felavatásán egykor Porubszky Pál így beszélt: „Egyház és állam kérve áll elébe s ő tudván a célt, telt kézzel felel". Igen. A tirpáknak nevezett nyíregyházi kisgazda — mert evang. — hallja, hogy papjai ebben a gyönyörű nagy templomban hirdetik, hogy „elvész a nép, mely tudomány nélkül való", ő a föld, a rög szerelmese, szerelmesévé lesz a léleknek, a tudománynak, tehát iskolára, gimnáziumra szívet és tarsolyt nyit. Hiába a gáncs, a konkolyhintés, az iskola megépül, mert a tirpák metropolis, Nyíregyháza, tőle kényszerrel bekövetelt kölcsönből 100.000 forintot ad alapítványra, azzal, hogy az örök iskola- fenntartó alapítvány legyen. S hol század éve még csak pusztaság volt, Most tudomány és művészet iskolája. Jólétet, áldást hintve szerteszét, S áldatva a magyarok Istenét. így, ezelőtt 50 évvel lehelyezik a ma is álló gimnáziumi törzsépület alapkövét 1886. szept. 1-én, miután az előbbi épület szűknek bizonyult. Ma adassék tisztelet a névtelen nyíregyházi polgárnak, akinek áldozatos hűsége, mint fundamentumba épített kő tartja ez iskolát s ezen keresztül tartja az egyházunkat, azzal
