Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1935

A Kossuth-pályázat története

Nyíregyháza város polgársága, miként már hosszú idők óta, 1889-ben is megünnepelte március 15-ikét. Ezen a nevezetes napon, a polgárság ünnepét követő társas vacsorán, felszólalt Bencs László városi tanácsos, és a szabadságharc legkiemelkedőbb alakjának emlékét kívánva megörökíteni, azt indítványozta, mondja ki az egybegyült polgárságé hogy Kossuth Lajos nevére 1000.— forintos alapítványt létesít, amelynek kamatját ösztöndíjul a nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium Vili. osztályának az a tanulója kapja, aki a magyar történelem tanulásában a legjobban kiválik.

A gyujtóhatású szavakat tett követte. A rögtönzött gyűjtő- íveken, egy negyedóra leforgása alatt, háromszáz forintot meghaladó összeget ajánlottak fel Nyíregyháza ott megjelent polgárai és nyomban megválasztották saját kebelükből az alapot kezelő bizottságot. Tagjai lettek Bencs László elnöklete alatt: Hoffmann Adolf, Kerekréthy Miklós, Leffler Sámuel, Okoli- csányi Géza, Somogyi Gyula és Török Péter. A bizottság lelkiismeretesen megfelelt feladatának: 1891. március 15-re már 1074 forint gyűlt egybe

Időközben a bizottság levélben kereste fel Turinban élő nagy hazánkfiát és abban arra kérte, engedje meg, hogy az alapítvány az ő nevét viselje. A kérés megokolása így hangzik a Kossuth Lajoshoz intézett levélben:

»Ezen kérelmünk előterjesztésére főleg az ösztönöz, hogy a nevezett tanintézet magyar ifjúságának lelki szemei előtt évenként újíttassék fel dicső emléked!«

Erre a levélre Kossuth Lajos így válaszolt:

»Bencs László, Somogyi Gyula, Bogár Lajos, dr. Meskó László, Leffler Sámuel, Kerekréthy Miklós, Májerszky Béla és Török Péter uraknak, Nyíregyházán.