Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1935
4 harmóniájával s a tanítványok iránt érzett mélységes szeretetével szolgálta az iskolát, most, hogy az egyházközség elhívott lelkészévé lett, az iskola életét figyelő s irányító szeretete, gondoskodása viszi előre az iskola ügyeit, S ha lehet a szeretetet fokozni, ha lehet a gondoskodásnak magasabb mértéke, akkor ezt teljes mértékben kiárasztotta iskolánkra az alatt a 25 esztendő alatt, amióta kettős minőségben, mint a gyülekezet lelkésze kormányzótanácsosként s mint püspök, a felügyeletet gyakorló egyházi főhatóság jogkörével áll az iskolánk mellett, hogy tudásával irányt mutasson, a szív melegével átsugárzott intézkedéseivel emelje iskolánk hírnevét. Mintha az elvesztett felvidéki iskolái helyett gondoskodását a megmaradt kevésre még jobban ki akarná árasztani, azt a hagyományos evangéliumi szellemet, amely az egyház jövőjét az iskolák alapításában és fejlesztésében látja, a legteljesebb mértékben óvta és erősítgette a mi iskolánkban. A változó idők súlyos megpróbáltatásai anyagiakban és a nevelés irányában is próbára tették a magyar középiskolákat s hogy mi ezeket a próbákat nemcsak kiállottuk, hanem a fejlődés javára is felhasználhattuk, azt sok tekintetben annak a gondoskodásnak köszönhetjük, amellyel közbenjárt iskolánkért, amely- lyel figyelte a változások okozta eredményeket s tanácsaival, a kormányhatalomnál idejekorán tett lépéseivel lendülettel fejlődő új életre indította el iskolánkat. És Istennek tartozó hálával kell megemlékeznünk főpásztori működéséről azért is, mert mély vallásosságából eredő, bízó optimizmusa erőt ad nekünk is a magyar jövőért szünet nélkül való munkálkodásra. A főpásztori évforduló emlékét iskolánk kormányzótanácsa azzal örökítette meg, hogy ,,D. Geduly Henrik reformációi emlékalapítvány“ címen ezerpengős alapítványt létesített iskolánknál azzal a rendeltetéssel, hogy annak évi kamatait, a mindenkori évzáró ünnepélyen kihirdetett pályatételre beérkező pályamunkák legjobbika nyerje el. Az idén kihirdetett pályatétel így szól: ,,Evangélikus örömünnepek Nyíregyházán 1936-ban“. Az iskola minden tényezőjének, a kormányzótanácsnak, a tanári karnak s az ifjúságnak őszinte tiszteletét, szeretetét és hódolatát juttatjuk kifejezésre előtte ezekben a sorokban is, azzal a hő óhajtással, hogy ne csupán iskolánk virágzásában, hanem egykori iskoláinak főpásztorí gondoskodása alá jutásában érje meg áldott munkásságának jutalmát. Máczay Lajos.
