Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934

7

azzal a veszedelemmel jár, hogy képtelen a legnagyobb valóságnak: a szép és erős egyéniségnek kialakítására. Nem lehet igazi kultúra az, amely az erős cselekvésnek és a legjellemzőbb akciónak, az egyéni önalakitásnak erőit elíonyasztja. Csak egyéni munka alakítja ki az egyén munkáját.«

Kétségtelen, hogy korunk az egyéni önalakitásnak, a cselekvésnek kora. Akár a politika hullámai közé, akár a sportőrület zavarai felé tekintünk: mindenütt csak a cselekvő teljesítmény imponál. Ez a teljesítmény pedig kétségkívül stílust formál.

De kétségtelen az is, hogy az iskolázott ember tettvágyát, kezdeményező elgondolását és az ehhez szükséges képzeletet a tudáshalmaz terhe teljesen elnyomja. Kitűnő megállapítása Domokos Lászlónénak, hogy »a felnőtt ökonómiája úgy viszonylik a gyermek tékozlásához, mint a kispolgártipus életigénye a zseniéhez. A kispolgártipus kerüli a kockázatot, kalandot, bizonytalanságot, irtózik attól, ami őt újszerű, váratlan, előre ki nem számitott cselekvésre készteti, mig a zseni és gyermek akcióképességeit mindez robbanó erővel fokozza fel, a lángész és gyermek keresi az ilyen körülményeket. A nyárspolgár létének biztonságát zsugorgató tőkegyűjtéssel igyekszik alátámasztani* és a gyermekre kényszeritett iskolai munka is ilyen zsugorgató szellemi tőkeszerzés és bebiztosítás a jövőre, nem pedig a gyermeki lendülő energiának kiélése. Épen ezért a felnőtt tendenciája: önfenntartás, a gyermeké pedig a kibontakozás.« Ebből következik az, hogy a felnőtt a nevelésben az ismeretek megőrzésére törekszik, aminek eszköze egyedül az emlékezet és ennek csiszolása. A fejlődő gyermek pedig ki akarja próbálni képességeit, erőit, mindenét kockára akarja tenni, amije van: teremteni akar, s ehhez eszköze a teremtő képzelete. A gondolat felhasználja múltúnk tőkéjét, a képzelet is felhasználja az emlékezet elemeit, hogy újat teremtsen. Gondolat nélkül az ismeret terméketlen tőke.

»Sajnos, az iskola a szellemi életút fordítottját járja. Az iskolában az ismeret öncélú. Uralkodik a gondolat felett. Az iskola őrzi, konzerválja felhalmozott ismeretraktárát az emlékezet válogatott gyakorlataival, habár tapasztalatból tudja, hogy a belső összefüggés hiányában, mesterséges keretbe kényszeritett ismeret laza halmaza összeomlik, adata megbízhatatlan.» (Domokos Lászlóné.) Az űj nevelés szempontja ezért: uj problémák felvetése. Minden problémát megoldani, annyit tesz, mint a tanuló teremtő képzeletét munkába állítani, hogy kombinációival uj helyzetek megoldásához jusson. Csak a leg-