Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934
5 Az uj szellemű iskolának tehát első főkövetelménye: »a nevelő átalakulása egy jelentőségében látszólag szerényebb valakivé, mint a régi nevelő volt, aki azzal a büszke öntudattal járt a világban, hogy ő teremt és parancsol.« Ez az uj nevelő segítőtársa lesz a gyermeknek, mert nem kényszerit, ostoroz, kerget, hanem támogat. Az uj nevelő utánamegy növendékének, nem előtte jár, vigyáz, nehogy más Útra térjen: kísérője lesz a gyermeknek. Ez az uj nevelő elhárítja az akadályokat az ifjú elől s hűséges tolmács, aki nem diktál és parancsol, hanem Isten üzeneteit elmondja és a természet, a tények, a lélek igazolta igazságokat tárja az ifjú elé. Saját életével pedig dokumentál: ez talán az összesek között az uj nevelő legfontosabb, legjelentékenyebb, hatásánál és személyes voltánál legteljesebb tulajdonsága. Kétségtelen azonban az, hogy az egységes nevelési rendszer hatása, eredménye az uj szellemű nevelők életén és munkásságán keresztül csakis úgy képzelhető el, ha »a nevelői szellem az iskolában egységes, összemüködő és azonos módon céltudatos, különben széthúzó munkává válnék, ami eredménytelen.« Ez a mai középiskolára áll elsősorban, ahol a szakrendszer tultengése nem igen engedi érvényesíteni az egységes nevelést. Makkai rámutatott az iskolai munka következő három kötelességére: Az iskola kötelessége a világot, mint tények rendszerét megismertetni, másik feladata az ifjúság erkölcsi jellemét kifejleszteni, a harmadik pedig a következő generációt öntudatos tényezőként belenevelni a nemzet kulturközösségébe. Az már most a kérdés: hogyan viselkedik az ifjú, a mai ifjú ezekkel a követelményekkel szemben, mert döntő elhatározott- ságu ez a nevelés, a nevelőiskola kiépítésénél is. Makkai Sándor kitűnő szemmel veszi észre azokat a tulajdonságokat, amit ma a serdülő ifjú szivébe és leikébe beletekintő igazi gyakorlati pedagógus is tapasztalhat: A mai ifjúságot elsősorban igen jellemzi a múlt kritikai szemlélete. »Nem hajlandó csodákat látni a történelemben«, — ami a múlt inkább poétikus, mint igaz megismerésére vezet, — hanem emberi gyarlóságokat és értékeket akar ebben felismerni. A második, ami jellemzi, az, hogy nem szereti a tények magyarázatát: őt a tények érdeklik, s nem kiváncsi az u. n. világnézeti problémákra. A harmadik jellemvonást pedig abban ismeri fel, hogy épen az objektivizmusra való törekvésében: gyorsan szeret állástfog" lalni, ami gyakorlatiasságra és lüktető életfelfogásra vall,
