Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934
9 A munkáltató tanításnál tüstént szembetűnik az, hogy alsó fokon a módszer alkalmazásában a reáliáknál semmi különösebb nehézség sem jelentkezik. Idei 12 napos tanulmányutam is erről győzött meg. Bőkezű iskolánk jóvoltából e 12 nap alatt hat magyarországi munkaiskolát látogattam meg Budapesten, Szegeden és Kőszegen. Itt személyesen megfigyelhettem, hogy az u. n. reáliák körében ez a tanítás teljes felkészültséggel dolgoz- hatik. De sok megoldásra váró probléma van épen a nyelv- és történet-tanítás területén az alsó fokon is. Használjuk azonban itt már fel azokat a közismert módszereket, eszközöket, amelyeket több-kevesebb sikerrel ma már a középiskola alsó fokán majd mindenütt igénybe vesznek. A szemléltetés, megfigyelés, a képzeletnek a legkülönfélébb módokon való foglalkoztatása és irányítása mind a cselekvő iskola célkitűzéseit szolgálja. Általánosan el lehet mondani azonban azt, hogy mindaddig, mig a gyermek lelki fejlődésének törvényeit a tanterv és utasítások megalkotásánál olyannyira számba nem vesszük, hogy azok módszer, anyag, szellem szempontjából hozzáidof múljanak a gyermek lelki fejlődéséhez, addig a munkáltató tanítás komoly és általános érvényű hatásáról, eredményéről nem beszélhetünk. Kitűnő ennek megvilágítására Nagy László Didaktika gyermekfejlődéstani alapon c. müve, amely a maga nemében nálunk az egyetlen ilyirányu komoly munkáknak. Ez a munka ma a megujhodó középiskolának egyetlen biztos támasza lehetne. Különös jelentősége, hogy nem sikkad el benne az igazi érték, hanem a gyermek munkáján keresztül, cselekvő egyénisége utján kulturális nagyvonalúsággá alakul. Nagy László ír—14 éves korig állapítja meg didaktikai irányitásait, s igy azok a középfokú iskolák alsó négy osztályára vonatkoznak. Benne a cselekvő tanítás 100 százalékos érvényesülése diadalmaskodik a száraz anyagon, a gyermek akarati képessége bontakozik ki, s minden ideált valóra vált, amit a gyermek- nevelésnél e korban elérni lehetséges. Sajnos, nincs ily kitűnő vezetőnk a középiskolák felső tagozatára, pedig — mondhatnám — ez fogja eldönteni az uj középiskolánk sorsát is. Helyesen állapítja meg u. i. Arató István, hogy az a mai középiskolai pedagógiának egyik legfontosabb problémája: miként kapcsolódjék egymással a közvetlen érzéki és magasabbfoku intellektuális szemléltetés, s miként érvényesüljenek különböző fokozatokon? Mert ez a kérdés sem az elemi iskola színvonalán, sem a polgári iskolai fokon nem döntő jelentőségű. A mai középiskolában pedig épen a felső tagozat-
