Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1931
7 Az oktatás nyelve mindenütt a nemzeti nyelv lett, sőt -- horribile dictu — a latint is nemzeti nyelven tanították, ami olyan nivóhanyatlást eredményezett, hogy felvetődött nemsokára a kérdés, vájjon érdemes-e ily csekély eredmény mellett egyáltalában tanítani egy olyan uj nyelvet, amely a megváltozott viszonyok folytán többé reális szükségletet nem elégít ki s amelynek ideális értékei is mindinkább vitásakká váltak? E kérdés felvetődését más oldalról a természettudományok térhódítása is okozta. A középkor természettudományokkal nem foglalkozott, mert a kor túlvilágra irányuló, transzcendens világnézete nem kedvezett a természet jelenségeiben való elmélyedésnek. Az élet súlypontja nem u földön, hanem a túlvilágon volt s az, aki a természet túkaiba behatolva annak erőit fel tudta használni, könnyen varázsló, vagy boszorkány hírébe került és az egyházzal gyűlt meg a baja. A reneszánsz és humanizmus korának immanens életfelfogása nemcsak a művészetek, hanem a tudományok számára is kedvezőbb miliőt teremtett. A természet- tudományok lassan fejlődésnek indulnak, de teljes kibontakozásukhoz csak a XIX. század folyamán jutnak el, amikor is nemcsak külső, materiális életünkben, hanem gondolkodásunkban is, a felvilágosodás politikai eszméivel parallel haladva, egy század leforgása alatt nagyobb változásokat idéztek elő, mint az elmúlt ezer esztendő összes történelmi erői együttvéve. Az eddigi, főleg antropocentrikus oktatás többé nem nyújthatott általános műveltséget, mert éppen azoknak a jelenségeknek nem nyújtotta a megértését, amelyekbe a természettudományok fejlődése következtében, lépten-nyomon beleütközünk. Az iskolának meg kellett nyitni kapuit a természet előtt. Lassanként az ember is, aki eddig mint a teremtés koronája egészen különálló helyzettel birt, mindinkább úgy jelenik meg előttünk, mint a nagy természet egyik — bár igen előkelő — tagja, akinek megértése szintén nem lehetséges a természet ismerete néikü!. Az ember megértésében és értékelésében igy végbement változás emlékeztet a geo- és heliocentrikus világnézetek felcserélődésére. A természettudományok térfoglalása magától értetődőleg a humaniórák, elsősorban a klasszikus uj nyelvek rovására történt. Az a hely azonban, amelyet kaptak, mihamar szűknek bizonyult, mert amig a klasszikusok mind távolabb és távolabb kerültek a való élettől és igy jelentőségben veszítettek, addig a természettudományok mind több és több területet hódítottak a való életben és így jelentőségben nyertek. A harc, a súrlódás állandó volt, a régi iskola azonban a kifejlődött intézmények szívósságával védekezett. A naturáliák közvetve több más tudomány igényeit is megerősítették. A természettudományok fejlődésének egyik leglényegesebb következménye a távolság legyőzése lett. Ma közelebb vagyunk Londonhoz, mint egy századdal ezelőtt Pesthez. Az ember egy pár nap, a
