Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1931

Kozák István nem ismerte a szigorúan kiszabott kötelességteljesítés fogalmát. Az iskola keretén belül minden munkában részt vett, ahol segítséget nyújthatott és ahol nevelésre tér és alkalom nyílott. A 88. sz. Szabolcs cserkészcsapatnak ujjáteremtője, lelke volt s a cserkészotthont valóságos második otthonává avatta s talán itt érezték meg a legjobban tanítványai a meleg szivét, szeretetét Ha egy cserkészről el lehet mondani, hogy jó munkát végez, akkor Kozák Istvánról el kell ezt mondani.

És az iskola keretén kívül is mennyi sok szép emléket hagyott maga után. Mint a vármegyei testnevelési tanács tagja, a leventeoktatás terén fejt ki érdemes tevékenységet. A vármegyei cserkészintézőbizottság ellenőrző tisztje volt. Éveken át nagy buzgalommal vett részt mint előadó tanár a 12. honvéd gyalogezred altisztképző tanfolyamán. Hosszú időn át szakrajzot tanított a Jótékony Nőegylet Nőipariskolájában. A Nemzeti Szalon kiállításain festményeivel sikerrel szerepelt.

És ezért a sokoldalú elfoglaltságért Kozák István sohasem kért vagy várt jutalmat. Örömét abban lelte, ha azt tapasztalta, hogy magvetése nem volt sikertelen, ha látta, hogy az ügy, amelyhez munkakedvét és erejét adta, célhoz ért. Nem érctábla, vagy hideg márvány, hanem tanártársainak, tanítványainak távol domborodó sírjához elszálló szere- tete és áldó kegyelete őrzik meg emlékét. Ráillik Horatius verssora: >Exegi monumentum aere perennius«.

Máczay Lajos.