Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1931
10 a szükséglete oly nagy, hogy ma már kisebb vidéki városokban is találunk nyelvmestereket és nyelviskolákat e szükséglet kielégítésére. Tévedne az, aki azt hinné, hogy ezek az iskolák csak gyakorlati szükségletet elégítenek ki. Ellenkezőleg. Az oda járó tanulók többsége elsősorban a művelődni vágyókból kerül ki. Aki kételkedik, látogassa meg egyszer a francia követség iskoláit, ahol a beiratkozott növendékek száma 1000—2000 között ingadozik. Ha most e problémákat, amelyekkel az élet igy elhalmoz bennünket, a klasszikus nyelvek szempontjából nézzük, azt tapasztaljuk, hogy — a modern nyelvekkel ellentétben — jóformán soha sincs szükségünk a középiskolában szerzett görög nyelvi ismeretekre. A mi korunknak ugyan vannak kapcsolatai a görög szellemi élettel, azonban a modern tudományos irodalomban, amely a görögök életét sokszorosan feldolgozta. valamennyi kérdésünkre megkapjuk a felvilágosítást és pedig olyan tudósoktól, akik életük jelentékeny részét szentelték a múlt tanulmányozásainak. Rendszerint ez az a határ, ameddig a művelődni vágyó intelligens ember a múlttal kapcsolatosan olykor eljut; az eredeti szöveg kézbevételéig már nem jut el s nyugodtan mondhatjuk — figyelembe véve a középiskolában szerzett tudása csekélységét — nem is volna sok értelme. Nem lehet csodálkozni tehát, ha a gimnáziumból kikerült intelligens emberek 99 százaléka elfelejti a görögöt, sőt ezt természetesnek is kell tartanunk, mert amit az élet sohasem kér tőlünk számon, az pusztulásra van kárhoztatva. A latin helyzete valamivel kedvezőbb. Az a körülmény, hogy egészen a XIX. századig állami és tudományos életünkben valóságos élőnyelv szerepét játszotta, még ma is érezteti hatását. A modern tudományos szókincs tele van latin eredetű szavakkal, orvosaink ma is latin nyelven írják receptjeiket, jogászaink is meg-megbotlanak egy-két latin kifejezésben, szónokaink és Íróink, mintegy dekorativ elemként gyakran használnak latin kifejezéseket és közmondásokat, szóval a latin még ma is gyakrabban és közelebbről érint bennünket, mint a görög. Tévednénk azonban, ha azt himlők, hogy a való életben játszott szerepe tette indokolttá azt a domináló helyzetet, amelyet a latin még néhány évvel ezelőtt is a gimnáziumban elfoglalt. Maguk az orvosok, akik még leginkább használják a latint, szintén állást foglaltak ellene.3 Ez természetes is, mert a különböző tudományok egy pár száz terminus technikusát el lehetne sajátítani négy év alatt is a művelt emberre szükséges egyéb latin nyelvi ismeretekkel együtt; ehhez nem szükséges 8 év. Ezzel szemben a klasszikusok rendszerint arra hivatkoznak, hogy igazi műveltség nem képzelhető el a jelen genetikus megértése nélkül, már pedig a múltba csak egy századdal kell visszamenni, hogy ott találjuk minden vonalon a latint „Most 20—30 éve — mondja 1906-
