Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1929

12

Hogy feloldva leheletté legyen,

Zenét, zenét mindenek felett.

Szép színekre mi nem vágyódunk,

Csak árnyalatokat kívánunk,

Halvány, finom átmeneteket Hogy álmok álmoké legyenek.

Zenét, zenét mindenek felett,

Zenét, zenét újra s örökre.

A zenének e kultusza onnan származik, — amint már ezt fentebb is említettem, — hogy a zene az értelem igénybe vétele nélkül fejezi ki az élet folytonosságának 'ritmusát. A szimbolistákat pedig épen ez vonzotta, űk nem tájakat festenek, nem fix formákat rögzítenek meg, nem a térben kiterjedt s lezárt formájú anyagi világot szolgálják költészetükben, hanem a tovafolyó időnek múló visszfényét, a munkában levő élet meg nem szűnő ritmusát, a feltartóztathatatlan szétoszlást és újjá alakulást, nem a létet, hanem a levést. Mintha csak átérez- ték volna a modern természettudománynak azt a tételét, hogy a dolgok primär állapota nem a nyugvás, hanem a mozgás.

A szavak zeneiségének e kultuszát a szimbolisták közül többen (Mallarmé, Rimbaud), addig fokozták, hogy a szavak értelmi kapcsolatainak figyelembe vételéről a zeneiség kedvéért teljesen lemondtak, a mondatok logikus struktúráját, a grammatika szabályait teljesen figyelmen kívül hagyták, aminek az lett az eredménye, hogy az ilyen módon keletkezett költemények egy harmonikus, de értelmetlen szóhalmaz benyomását tették az olvasóra. Hogy ezek a költői termékek valóban megérdemlik-e a költemény nevet, ez olyan kérdés, amelyre a szimbolisták igennel, ellenfeleik pedig nemmel felélnek, mi pedig egyáltalán nem felelünk, mert célunk nem a szimbolizmus értékelése, hanem keletkezésének és jellegénék elfogulatlan ismertetése.

III. A szimbolizmussal szemben leggyakrabban hangoztatott vád a homályosság vagy egyenesen az érthetetlenség vádja. Az elmondottak már részben megmagyarázzák e homály keletkezését, mégis kötelességünk ezzel a kérdéssel valamivel behatóbban foglalkozni, mivel a szimbolisták a homályt egyáltalán nem kerülik, sőt mesterük Verlaine kijelenti, hogy »nincs édesebb, mint a részeg dal, amelyben a tiszta és a homályos