Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1928

8

vékenységével rászolgált arra, hogy a tanárnak kijáró e legszebb jutalomban részesüljön.

Intézetünk Kormányzó tanácsa és tanári testületé dr. Vietó- risz Józsefnek e kitüntetése alkalmából december 5-én, délután 6 órakor lélekemelő és bensőséges ünnepélyt rendezett, amikor is az intézet nagy dsízterme kicsinek bizonyult a nagyszámban összegyűlt közönség befogadására. Felekezeti, társadalmi és állásbeli különbség nélkül láttunk itt mindenkit, hogy részt vegyen az ünneplésben, mely szólt a kiváló paedagogusnak, a közéletben élénk szerepet játszó polgárnak és a rokonszenves egyéniségű embernek.

Az elnöklő felügyelő, dr. Bencs Kálmán, m. kir. kormányfőtanácsos a Hiszekegy szavaival megnyitja a díszülést, üdvözli a kormány, vármegye, város, egyházak, katonaság, intézmények, egyesületek, iskolák képviselőit s küldöttség útján meghivatja az ünnepeltet, akit az iskola énekkara üdvözlő dallal fogad, mire a felügyelő meleg szavakkal /köszönti dr. Vietórisz Józsefet, megemlékezvén arról az »egyszerű, csendes, Istenét szerető és félő, embertársait megbecsülő, régi nyíregyházi család tiszta és nemes levegőjű hajlékáról, ahonnan pályája kiindult, hogy több mint 3 évtizeden keresztül hintse a magyar ifjúság szívébe az istenfélelmet, a rajongó hazaszeretetnek eszméjét, a magyar Géniuszban való rendíthetetlen hitet és nevelje a haza és városnak részére az ideális légkörben élő és dolgozó polgárokat.« Beszéde végeztével pedig átnyújtja neki a kormányzói kéziratot.

Azután Geduly Henrik, a tiszai ev. egyházkerület püspöke, az iskola kormányzó tanácsa, a nyíregyházi ev. egyházközség és a tiszai ev. egyházkerület nevében méltatta dr. Vietórisz József munkásságát, mély szántásu, gyönyörűen felépített és szónoki figurákban gazdag ünnepi beszédében. Dr. Vietórisz József korai nyugalomba vonulása miatt egy pillanatra a fájdalom érzése tölti el nemcsak az ő, de az egész nyíregyházi társadalom szívét, másrészt azonban egységes az öröm megnyilvánulása is, hogy a legméltóbb embert érte a legmagasabb helyről jött kitüntetés, mert — úgy mondja — »Generációk, a nemzeti és társadalmi élet csúcsfokán álló kitűnőségek, a szabolcsmegyei művelt középosztály széles rétegei és főként városunk művelt társadalma vallja, hogy jellemük kialakulásában, hazafias érzésük lángolásában, vallásos hitük mélységében, tudásuk életkönnyitő kincseinek a megszerzésében, esz