Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

Aemilius mester palotája körűi az utólsó Ércöntő is ügyes köröm- és hajszálfaragásban,

Mégse lehet művész : nem nyújt egységes egészet.

Arra, hogy ez legyek én, amikor remekelni kívánok,

Ép úgy nincs kedvem, mint járni idomtalan orral,

Míg holló-hajamat s szememet mindenki csodálja.

Megfelelő anyagot kell megválasztanod, író,

S jól megfontolnod, mi, amit nem bír meg a vállad,

És mi, amit megbír. Tárgyadnak légy ura mindig,

S megleled a szavakat s a világosrendü beosztást.

Azt hiszem, a jó rend, meg a csín úgy hozza magával. Hogy most mondd, aminek most van helye írnivalódban,

S mondd el a többit utóbb, darabig még hagyj neki békét.

Jó író ügyesen választja ki, fűzi a szókat,

S ezt mellőzve, amazt felkapva remekművet alkot.

Nyelvezeted szép lesz, ha ügyes szókapcsolatokkal Azt, ami közkeletű, új szín teszi fordulatossá.

Persze ha új szót kell választanod új fogalomhoz,

Olyat is alkothatsz, mit a régi-kötényü Cethegus Nem hallott sohasem, csak csínján élj e jogoddal ;

Éj s nemrég kitalált szavak is széliébe kelendők,

Plogyha görög tőből honosítjuk meg. Ha tehette Caecilius, Plautus, s helyeselte a római polgár :

Vergilius, Varius ne tehesse ? Mi gáncs lehet abban,

Hogy magam is szerzek, ha Catónkkal s Enniusunkkal Szókincsünk gyarapúlt s az újítással nekilendült ?

Minden időbe szabad volt és mindenha szabad lesz Képzeni új szavakat, ha jelenkor bélyege jelzi.

Mint évek múltán levelek húlltával az erdő Változik, úgy elavult szavak is feledésbe merülnek,

És az imént született fiatal szavak elszaporodnak.

Elpusztúl az egyén, meg a műve is ; ott van a nagy rév, Gályákat képes megvédni az északi széltől,

Nagyszerű mű; vagy a tó, sok időn át bővizű, meddő,

Most ime városokat táplál s eke szántja a hátát;

Nézd a;, folyónk medrét, nem réme tovább a vetésnek,

Rendre szabályozták : mind ember műve, halandó í Így a szavak becse és közkedveltsége se tartós.