Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

7

Sem Diomedes megtértét Meleager elestén,

Sem Trójánk vesztét nem kezdi a Léda tojásán ;

Mindig a célra siet, s a szavára figyelni tudókat Mint már ismeretes dolgok közepébe ragadja,

Mellőzvén, amivel nem jut költői hatáshoz ;

Nála valótlanság s igaz úgy kerül össze hamissal,

Hogy kezdet, közép és vég közt nem vész el az összhang.

II.

(A drámairás részletes szabályai: a jellemzés ; a felvonások száma ; nem színpadra való cselekvények; istenek szerepeltetése; a kar; a zene; a szatirdráma; a versforma; a dráma fejtődése.)

Halld ime, mit várunk tőled magam és a közönség, Hogyha olyan nézőt kívánsz, aki vesztegen ülve Várja meg a függönyt, míg tapsra nem indit a színész. Minden korbelinek hű jellemzése az első,

Ingatag ifjúnak s komoly aggnak más a szokása.

Kis gyerek, aki beszél már s biztosan áll meg a lábán, Pajtáskodni szeret, felfortyan s újra kibékül, óráról-órára cserélgeti, váltja a kedvét.

A nevelő kéziből kikerült még bajsztalan ifjú Ebnek, lónak örül s a napos, zöld pályamezőnek,

Hajlik a bűnre, miként a viasz, durván feleselget, Hasznossal nem igen bajlódik, szórja a pénzét,

Büszke, sokat kíván, de alig van benne kitartás.

Mennyire más a komolykoru, hajlamú férfiú gondja, Pénzt, befolyást hajszol, hivatalba szeretne bejutni, Semmi olyat nem tesz, mit jóvátenni nehéz lesz.

Sok nyomorúsággal bajlódik a vénkoru ember ;

Amit gyűjtögetett, nem tud, nem mer vele élni, Mindent óvatosan s jól megfontolva cselekszik,

Messze remél, halogat, tétlen, mindég a jövőn csüng, Zsémbes, perlekedő, mindég csak a múltat idézi,

Míg maga gyermek volt ; szigorún korholja az ifjút. Sok jót hoznak, amíg hozzánk közelednek az évek,

És sokat elvisznek, mikor elmennek. Te se bízd hát Ifjúra vén szerepét, se gyerekre a férfi személyét, Alkalmazkodjunk minden jellemben a korhoz !

Végbemegy a színen, vagy szóbakerűl a cselekvény. Tompábban hat, amit fül ön át vettünk tudomásul,