Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

Horatius levele a költészetről.

i.

(A műalkotás általános szabályai: a szerkezeti egység; a tárgy megválasztása, elrendezése, kifejezésmódja; a műfajok és versmértékük; az előadás hangja és alkalmazkodása; az érdeklődés fokozása)

Emberfőhöz a kép festője ha lónyakat adna,

S mindenféle színes tollal vonná be a testnek Innen-amonnan előhordott tagját valamennyit,

S végül a fent gyönyörű nő rút halfarkura válna :

Nemde kacagnátok, ránézve a képre, barátim ? Lássátok, Pisók, eme festmény mása a könyv is,

Melyben üres fogalom-képek, mint lázbeteg álma, Megtörik egységét az egészben a főnek, a lábnak. »Ámde a festőnek meg a költőnek szabadalma Mindenkor megvolt, hogy akármi merészet akarjon.« Tudjuk ; azért e jogot követelve viszont meg is adjuk. Nem szabad ám mégsem szelidet társítani vaddal, Kígyóhoz vadkant, bárányhoz ereszteni tigrist.

Bár sokat ígérő, méltósággal tele kezdet Biborcafranggal tarkázva talán ragyogóbb lesz ; Berkestől, oltárostól jön a versbe Diana,

Kellemes a réten rohanó csermely csobogása,

Szó van a Rajnáról s a szivárvány tarka színéről :

Egy sincs ám a helyén. Tudnál tán festeni ciprust :

Mit használ az egész, ha olyan rendelte a képet,

Aki hajótörten s alig úszva jutott ki a partra ?

Kannát kezdettél, s a korongból bögre kerül ki ? Egyszerűség s egység legyen elvünk, bármibe fogjunk I

Jó apa, és ti derék ifjak, méltók az apához : Félrevezet költőt a helyesnek a látszata sokszor ; Túlrövid írásban sok lesz a homály; ami könnyed,

Veszti tüzét, erejét; belefúl a dagályba a fenség.

Óvatosan földön mászkál, aki fél a vihartól.

Aki pedig különös módon cifrázza ki tárgyát,

Erdőhöz delfint rajzol, vadkant ad a vízhez.

Gáncskerülés ízlés nélkül beleránt a hínárba.