Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

— 15 —

Kétes szót nem tűr, megjegyzi a még javítandót,

I észen Aristarchus, s nem mondja : »Ilyen kicsiségért Bántsak-e jó pajtást ?« Lehet ám baj is a kicsiségből,

Hogyha kiadja müvét, s gúnyolva, kacagva fogadják !

Mint aki rühbe esett, vagy gyötri a sárga betegség,

Vagy pedig őrültség s holdkórosság nyavalyája :

Józanok úgy kerülik ki a hitvány versfaragót is,

Bosszantják gyerekek s csak a balgák mennek utána.

Ezt, amikor büszkén járkálva okádja a versét,

S kútba, gödörbe esik, mint a madarász, ki rigót les,

S messzeható hangon kiabál jajgatva : »Segitség !

Jöjjetek emberek !« — ám nem húzza ki senkise onnan.

Én, ha segitségűl kötelet dobnál, odaszólnék :

»Hátha akarva ugort le, s eszében sincs menekülni !«

Siciliának egyik költőjéről im a példa :

Empedocles, istent óhajtva csinálni magából,

A tüzes Aetnának torkába vetette magát le.

Halni akar költő : ne törődj vele, van joga hozzá ;

Aki ilyet kíván megmenteni, gyilkosa annak.

Többször is így tett már, s nem lesz józan soha többé Mert csak a feltűnést hajhászva kereste halálát.

Ügysem tudni, miért verselget; képes az apja Sírját is, vagy a szent helyeket mocskolni gáládul;

Rettenetes bűntény ! Mint medve, mikor nekibőszűl,

Ketrec' rostélyát széttörni akarva dühében :

Nékivadult költő így kerget okost, tanulatlant ;

Akit kézrekerít, nem ereszti, halálra szavalja,

Mint a pióca, csak úgy enged, ha kiszívta a vérünk.

Fordította : Vietórisz József.