Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

10 —

Enniusunk is e nagy súllyal verselte a drámát.

A nem elég gondos, hevenyészett, gyorskezü munka,

S néha tudatlanság vádolhatná meg az írót.

Nem minden bíró veszi észre a vers döcögését,

S római költőnél e hibát elnézni szokásunk.

Vájjon ezért magam is kényem-kedvemre csapongjak ?

S tudván, hogy látják a hibámat, mégse vigyázzak,

Mer«, a bocsánat kész ? Sikerűi kikerülnöm a gáncsot, Ámde nem érdemelek jó szót. Példákat akartok ? Éj-napor. át hellén remeket forgassatok, írók !

Ámde elődeitek szeretők a plautusi verset S élceket : ó be nagyon tartós lehetett a türelmük S bámulatuk, sértés ne legyen, botor is, ha ugyan mi Tudjuk, mennyire más, ami finom, mint ami durva,

S a jó verscsengést újjal-füllel megitéljük.

A szomorúművet Thespis művelte először,

S azt mondják, kordén hordozta körűi a darabját Seprűvel mázolt képű színészivel együtt.

Aeschylus álarcot használt s fejedelmi palástot,

Színpadot állított alacsony lábakra kicsinyben ;

Járni cothumusban fenséggel tőle tanúltak.

Ezt követé később a vígjáték, ama régi ;

Nagy becse volt, de utóbb sértőn támadta az embert, Annyira, hogy törvényt kellett rá szabni, s ez okból Elnémúlt a kar is, nem volt joga bántani többé. Megkísérelték a mi költőink valamennyit,

S nem kicsiny érdemük az vala, hogy mellőzve a mintát, Nem görögöt, de honit kezdtek választani tárgyúi Ép úgy a szomorú, mint a vidám darabokban.

Rómát hősi erény s hadi érdem emelte magasra,

Nyelve is azt tenné, ha nagyon terhére nem esnék íróinknak a mű lassú, gondos csiszolása. Pompilius-maradék, ne kiméljed, ródd meg a verset,

Mely hamarost készült, javítással mitse törődött,

S benne tökéleteset nem látsz a körömsimitásig.

Democritus gondnál hivatást magasabbra becsülvén,

És józan költőt kirekesztvén a Heliconról: Ä

Már le se vágja nagyobb részük körmét, se szakállát,

S szüntelenül a magányt bújván, fürdőre se gondol.