Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1916

I. FERENC JÓZSEF KIRÁLY.

1830—1916.

Hosszú, küzdelmes és ragyogó pálya ért véget a mi nagy, igaz és bölcs királyunknak, I. Ferenc Józsefnek, elhúnytával.

A történelem hivatása lesz megállapítani ennek a kivételes pályának minden mozzanatát és egész jelentőségét. Az igazság fénye teljes világításban állítja majd a késő nemzedékek elé az ő emberi és uralkodói erényeit, érdemeit, sikereit. Következetesség, kötelességtudás és kitartás alapjára épített pálya ez, dicsőségére annak, aki megfutotta, s javára azoknak, akikért élt és halt.

Egyénisége uralkodói hivatásának hű teljesítésében olvadt fel ; a sorstól reá mért számtalan csapást férfias lélekkel viselte. Soha meg nem tört lelke mindig a megértés útját kereste, s boldognak érezte magát, mikor őszinte bizalma a bizalom viszonzására talált.

Mintaképe volt az alkotmányos uralkodónak. Páratlan erélye és fáradhatatlan munkássága 1 :é!‘ó arra, hogy például szolgáljon az ifjúságnak.

Hazánk oktatásügyének a haladó korral összhangzatos fejlesztése az ő uralkodásának idejére esik. A kisdedóvóktól fel az egyetemekig minden fokon hatalmas lendületet vettek iskoláink, s megfelelő törvények biztosítják valamennyinek céltudatos továbbfejlődését.

A magyar nemzeti műveltség magasabbra emelkedése magával vonla hazánk gazdasági megerősödését is. Megbízhatóságunkban kipróbálva és tekintélyünkben gyarapodva állottunk Európa nagy nemzeteinek szeme előtt. Minden okunk megvolt arra, hogy a legszebb reményekkel induljunk a második évezred útjára.

A végzet nem engedte , eg neki azt a szerencsét, hogy utolsó percéig a béke érdekét szolgálhassa, s nem engedte meg a magyar nemzetnek azt a boldogságot, hogy annyi megpróbáltatás után a zavartalan béke áldásait élvezhesse . . .

Nagy élet mögött zárult be a sírbolt, de a halálon is diadalmaskodik a nagy alkotások emlékezete !