Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1915

fl rokkantakért.

Leteszem ma a tollat, a könyvet: Ma a fegyverek ércszava jár;

Sokasodnak a sírok, a könnyek: Szedi áldozatát a halál. ..

Feketén sorakoznak a gondok, Anya szive hiába vigyáz,

Akit eltemetünk, az a boldog, — Siratója a nemzeti gyász . ..

Hazajönnek az ifjú vitézek, Kipirulnak a hős daliák;

Mosolyuk, szavuk édes igézet, Nekik él, nekik áll a világ!

Ki ne várja, csodálja, szeresse Fiainkat a béke ölén ?

Ha reá ragyogott a szerencse: Koronája a nemzeti fény .. .

De mit érez a harc nyomoréka, Kinek élete lassú halál ?

Kenyeret kereső keze béna, Akadozva falábakon áll. . .

Ha zokogva borút a kilincsre, Ne zavard el az esdekelőt:

A te jobb kezed áldva segítse, Simogassa, emelje fel őt!