Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1914

- 8 kérdés: hogy lehet a vallásnak, a személyes Isten hitének, a jó, a bölcs, az emberiség sorsát bölcsen és kegyelmesen intéző Isten hitének álláspontján a háborúról még egyáltalában beszélni is, hogy lehet ezt a hitet kibékíteni azzal a rettentő tényállással, amely a háború borzalmaiban igazán minden egyebet feltár, csak azt nem, ami jó, ami szép, ami nemes, ami kívánatos, ami boldogító! Hogy engedheti meg Isten, a szerető atya, a bölcs világ- kormányzó, — gyermekeinek, az emberi nem tagjainak, e kölcsönös egymás vérében való gázolását!?...

...Könnyű volna e kellemetleneknek látszó kérdésekre Káinnak és Ábelnek, Dávidnak és Absolonnak, Saulnak és Istvánnak egyenesen bibliai példáival felelni, és felidézni annak a sok-sok véres küzdelemnek emlékét, amelyet ugyancsak a biblia tanúsága szerint Izrael népe folytatott saját nemzeti önállósága, ősi hite, ősi erkölcsei megőrzése érdekében a környező bálványhit veszedelmei és a pogány hatalmak leigázó törekvései ellenében. — És könnyű volna magából a keresztyénség történetéből is felidézni a korinthusi és efézusi pártharcok, az első keresztyén-üldözés, a középkori keresztes háborúk, majd az inquisitiók, az erőszakos térítések és vallásháborúk korszakát — annak igazolására, hogy ha mindez ugyancsak erős, intenzív személyes istenhit mellett, sőt Isten nevében, a vallásos hit úgynevezett kényszerítő parancsszavára megengedhető volt és az emberiség érzés- és gondolat- világában nem támasztott pusztító kételyeket a személyes istenhit jogosságával szemben: akkor a mai embernek sincsen joga ahoz, hogy e borzalmas háború láttára elveszítse hitét Isten örök atyai jóságában, céljai szentségében és világkormányzása bölcseségében... Könnyű volna tehát kimutatni, hogy a történet tanúsága szerint sem a biblia eszmei, sem a vallásos hit belső érzelmi, tapasztalati világában nem ismeretlen tényező a háború... Csakhogy nekünk nem negatívumokra van szükségünk.