Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1914
Háború és iskola. Irta: dr. Vietórisz József, igazgató. I. r Évnyitó beszéd. Kedves Fiaim! Öröm és fájdalom, lelkesedés meg lehangoltság, remény és kétség viharzik át lelkemeti, mikor ez ünnepi alkalommal erről a helyről ebben a minőségemben először szólok hozzátok. A viszontlátás öröme, a tanár lelkesedése, a honfiú reménye új kedvet ád a munkára, új erőt a küzdelemre, s végtelen jól esik nekem, hogy ünnepünkön iskolánk kormányzó tanácsát, tanártestületét, tanuló seregét, jóltevőit és barátait, akik ma itt megjelenhettek és megjelentek, szinről- szinre láthatom és szívből üdvözölhetem; viszont azonban fájdalommal tölt el az a gondolat, hogy nem vagyunk együtt mindnyájan, akiknek ma idehaza kellene lennünk, — lelkesedésemnek szárnyát szegi az a tény, hogy nem lehetek én is ott, ahol nemzetünk legnagyobb érdekeinek élethalál-harcát vívják meg, — s aggodalom fog el, ha az jut eszembe, hogy olyanok vagyunk-e valamennyien, amilyeneknek e nehéz, válságos, fenséges időkben lennünk kellene?! Csoda-e, ha ily viszonyok között, amikor lelkünk minden gondolatával, szívünk minden dobbanásával azokhoz szállunk, akik a vérrózsák mezején járnak: jelentéktelenné törpül az a változás, mely az új tanévvel iskolánk vezetésében állott be, s alig kelt figyelmet az a mozzanat, hogy a mai nappal a tisztes munkának e szent csarnokában új esztendőnek küszöbére léptünk?
