Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1913
— 43 — Emlegetni fogunk, beszélgetni fogunk rólad, dicsekedni fogunk azzal, hogy szerettünk ; mert az, hogy Tégedet szerettünk, a mi dicsőségünk. Isten veled! Legyen nyugalmad édes a te forrón szeretett magyar hazád ölén mindaddig, mig a feltámadás harsonája meg nem szólal, s legyen e szent föld, amelyben pihensz, addig is, akkor is szabad-és magyar ! Eme beszéd után, mely könnyezésig meghatotta a jelen - voltakat, Mikecz Dezső Vili. osztályú tanuló búcsúzott el szeretett tanárától az ifjúság nevében a következő szavakkal: íme, kizarándokoltunk sírodhoz mi is, a te szerető tanítványaid. Alig félesztendeje, hogy összegyűltünk a te ünneplésedre, most ismét összegyűjtött bennünket az. Úr, összegyűjtött a szomorúság. Elragadott tőlünk a halál, hogy szelíd álomba ringasson téged, ki egész életeden át folyton fáradoztál, hogy a te nemes lelkedet átültesd az ifjúságba. Nem fogjuk többé látni szigorú, jóságos arcodat iskolánk komoly falai között; eltávoztál, mint hosszú, életadó, tavaszi permeteg. Boldog vagy te, mint boldog lehet az, ki naggyá lettél, mert teljesítetted kötelességedet, melyet az Úr szabott eléd. Mi, egyszerű, szürke diákok, a te szerető tanítványaid, nem állíthatunk neked emléket, sem csillogó ércből, sem csillogó szavakból, mivel egyikre sem vagyunk képesek. De ha az igaz érzés, ennek az itt levő ötszáz diáknak a szomorúsága emlék, melyet látnak a szellemek, úgy emléked áll és többet ér, mint a csillogó érc, vagy a csillogó szavak. Óh, elmondhatjuk akkor rólad a költővel: „Non omnis moriar, multaque pars mei vitabit Libitinam“. Elmondhatjuk ezt rólad, mert az élet jutott neked osztályrészül. Véges élet itt e földön a mi sziveinkben, örök a végtelen mennyei világosságban. Érdemeiről ez évi Értesítő elején emlékezik meg a szerető kartárs. A családi gyászjelentésen kiviil még a kormányzó tanács és tanártestület, valamint a „Nyíregyházi Villamossági Részvénytársaság“ is, melynek a megboldogult felügyelő-bizottsági tagja volt, külön jelentésben tolmácsolták fájdalmukat. 2. December hó 18-án ismét sötét gyászt hirdetett a fekete lobogó iskolánk tetőzetén : Chotvács Ágost nyugalmazott volt rendes tanár ezen nap d. u. félöt órakor húnyta le szemeit.
