Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1912
Kossuth szava Megvirradt-e már, hogy én is áldjam Azt a rég várt fölkelő napot, Mely síromban is betölti vágyam, Melynél szebbet nem kívánhatok?! Arra hivtok-é, hogy széttekintsek Büszkeségnek lángsugárival, Mert lehulltak már a rabbilincsek, És jogos a győzedelmi dal?! Ó ha nem csak röpke fény, amit hoz E dicső nap, vigaszul nekem : Hadd boruljak újra lábaidhoz Nagy, hatalmas, boldog nemzetem! Férfi lettél, — önfeláldozásod Elbeszélni minden szó kevés ; Újra érzed régi hivatásod . . . Milyen álom, s ah, mily ébredés! Vagy nem álom, hogy szabad hazában Küzd e nemzet, s nem feledte el, Hogy jövője istenigazában Az lehet csak, amit érdemel ?! És ha sorsát már kezébe vette, Tudja-é, hogy szent örökbe lép, S nap ragyogjon, zúgjon vész felette: Addig nagy, míg méltó rá a nép ? 1 Az se álom, hogy testvériségben Él e honnak minden hű fia, S érzi, hogy jogot tiporni szégyen, Mert ha így tesz, el kell buknia ?! És ha már az ősi függetlenség Sziklájára alkotmányt teremt: Tudja-é, hogy minden nemzetfenség Addig ép, mig alkotmánya szent?! S nem való-e, jaj nekünk, hogy úgy van, Hős apáknak törpe sarja kel, És emésztő testvérháborúban Annyi drága kincsünk vérzik el ? ! Félreállnak, vagy kivándorolnak Kéznek, észnek munkás ezrei ; Arra sem lesz már erőnk maholnap, Hogy munkánkhoz tudjunk kezdeni! Azt se lássam, mily komor sötétség Fojtogatja a rablelkeket, S mennyi érdek nyújtja szenvedését, Hogy mozdulni sem tud a beteg? O csak egyszer jusson öntudatra, És önérzet hívja talpra őt: Vért se ontson, mégis megmutatja, Hogy kicsinyből óriásra nőtt! Akkor lesz majd megdicsőülésem, Hogyha végig vívtad e tusát, S győzve minden gyáva csüggedéjen, Hallom a népfelség himnuszát ! Még az ércben is megérzi lelkem, Megmaradt-e régi istened, Áldva-sujtva őrködvén szünetlen, Mint az élő lelkiismeret! Hol van, aki most is elmaradna? Hol van, aki kételkedni mer? Nézz előre, ismerj tenmagadra, S küzdj jogodnak ellenségivel! Munkádat ha bölcseség vezérli, Elvégezni lesz elég erőd; És ha szépség dísze is kiséri: Bizton állhatsz a világ előtt!! V-JAz ünnep végén a nagyszámú küldöttségek sorában a főgimnáziumi tanács és tanári testület koszorúját az igazgató, az ifjúságét pedig Bányász András Vili. o. t. tette le. Azokat a szavakat ne feledje az ifjúság, melyeknek kíséretében ko- szoruzta meg ez ünnepen igazgató az előttünk álló szobormüvet: „Kossuth Lajos nagy lelkének világossága, lángoló hazaszeretete, legyen mindenkor — időtlen időkig — követendő példányképe és vezére a gondjainkra bízott magyar ifjúságnak." 3. A tanártestület és ifjúság kegyeletes érzelmekkel vett részt október hó 6-án az evang. templomban az aradi vértanuk emlékére tartott gyászistentiszteleten.
