Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1911

— 6 —

mesterségében, mert — hogy saját szavait idézzem — „a magyarok Európa legelső lovasnemzete, igy hát a nyergük is kell, hogy a legjobb legyen“. Az ifjú svéd nem sokáig tanulhatta nyugodtan Pesten mesterségét, mert a márciusi napok hatása alatt maga is az elsők között lépett be Vasváry Pál honvéd századába, ugyanabba amelyben Petőfi és Jókai is szolgáltak. A székesfehérvári csata volt az első (1848. szept. 25.) melyben részt vett a bátor svéd ifjú. Meg is sebesült jobb kezén, de nemsokára fölépült és követhette Görgey seregét; mindenütt bátorságával méltó dicséretet aratott. A következő évben visszatért hazájába és folytatta mesterségét. Skaanen fővárosában Malmőben telepedett le, hol hosszú évtizedeken át a legnagyobb tiszteletnek örvendett és gyakori látogatóinak kipirult arccal mesélgetett a derék hadastyán a régi időkről. Mindenkor örömmel olvasgatta Petőfi életrajzát és boldogan gondolt vissza ifjúsága tavaszára, melyet a távol Magyarországon töltött.

Általában az 1849—50-ik évi svéd újságok telve kisebb nagyobb hírekkel Magyarországból; minden alkalommal felháborodnak a derék svédek az osztrákok kegyetlenkedései ellen.1

De nemcsak ez a nehány svéd vitéz hivta fel a svédek figyelmét és rokonszenvét a magyar szabadságharc és igy annak nagy költője Petőfi iránt, hanem egy hazánkfia is elvetődött bujdosásai közben Északra, hol a legszívesebb fogadtatásra találva alkalma nyílott a svédeket a magyar szabadságharc intimebb részletei felől is fölvilágosítani. Ez a hazánkfia: Manovill Sámuel volt. „Két évvel a dicsőséges magyar szabadságharc vérbefojtása után — írja a nagy magyarbarát Schöldström egyik cikkében1 2 — nem egy vitéz harcos, kiknek sikerült Haynau pribékjeitől és

1 V. ö. Különösen a Nya Skaanska Corr. 1848-ik évfolyamát. így például egy alkalommal megjegyzi: három halálos Ítéletet 15 évi börtönre (láncra verve) enyhítettek. Ezt hívják Ausztriában enyhítésnek“ Ez a lap különösen meleg rokonérzéssel irt a magyarokról.

2 Aftonbladets magyariske följetonist. L. Birger Schöldström „Vid Pulpeten Nr. 14.“ cimü kötetében 146—154. Ezek cikkében részletesen leírja Manovill stockholmi tartózkodását. Végül hogyan emlékeztek rá vissza 1897-ben, midőn Kondor Alfréddal összejött Stockholmban. Kondor Alfréd maga is irt a Budapesti Naplóban Manovillről 1897-ben.