Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1911

- 13 —

meghatottságig lelkesedő író minden törekvése tűnik ki e könyvből, melyet nemcsak a Petőfiről szóló idegen nyelvű müvek között az első hely illet meg, hanem méltán sorozhatjuk a legjelesebb költői életrajzok közé. Hiszen láttuk, hogy eddig is jelentek meg szép számmal Petőfi-versek Svédországban, de mégis hiányzott az az összekötő, magyarázó kapocs, amely a költőt közelebb hozta volna a teljesen idegenül gondolkozó olvasóhoz. Ezt a hiányt töltötte ki a ragyogó költői tollal megírt Petőfi könyvében Birger Schöldström. Petőfi egész élete szorosan összeolvadt az ő költészetével és egyik sem lesz teljesen érthető, ha egymástól szétválasztjuk. Schöldström művében, melyet „igaz regének“ (sannsaga) nevezett el, érdekfeszítő harmóniába olvasztja Petőfi életét az ő költeményeivel, hogy a svéd közönség a tüneményszerű dalnokéletből ismerje meg annak költészetét és viszont sűrűn idézett költeményei a legszebben egészítsék ki életének egyes epizódjait. Schöldström egész lelkét a szabadság költői foglalták le. Dolgozó szobáját Petőfi, Beranger, Byron, Körner képei díszítették; tehát olyan költőkké, kik a lanttal és a karddal egyaránt dicsőségesen szolgálták a szabadság eszméjét.

Ezen Petőfiről szóló „igaz regét“ Viktor Rydberg általánosan méltató előszava után Schöldström egy festői képpel vezeti be. Ez a leírás, melyet a messze Északon ábrándozó költő gondolt ki csöndes Íróasztala mellett a magyar puszták nagyszerű fiáról, méltó arra, hogy teljes fordításban idézzük.

„Metsző, hideg téli vihar söpört végig a messze elterülő pusztán. A nagy juhnyájak, melyek Magyarország ezt a részét keresztül-kasul barangolják, már idejekorán oltalmazó tető alá menekültek; a vadkacsák és a gólyák is elszállottak délre; sőt még máskor a pusztán kószáló, lóra leső betyárok is bent üldögélnek valamelyik csárdában a meleg kemence és a boroskancsó mellett.

1841 újév napja volt és az újévi nap első sugarai egy ifjúra estek, ki egyedül vándorolt a széllel szemben a sivár

idézett Petőfi fordítások is. V. ö. P. M. Vili. k. 51—3. old. A magyar lapok annak idején (1888.) nagyon rövidesen alig pár sorban ismertették. Legelőször részletesebben méltatta Szász Zsombor. Petőfi Múzeum 1894. 93—8. old.