Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1910

I Zelenka Pál püspök, f

»Az igaznak emlékezete áldott!«

Méltán gyászolhatjuk, szívből gyászoljuk egyházkerületünk megdicsőült főpapját, egyetemes egyházunk jogos büszkeségét, kit a szó legnemesebb értelmében egész és igaz embernek ismertünk, szerettünk és becsültünk.

Egyenes, következetes, férfias jellem, valóságos kohója a nagy céloknak, tettre kész erőnek és lankadatlan munkának. Tudott lelkesedni, mikor mások érzéketlenek voltak; tudott akarni, mikor mások csüggedtek; tudott cselekedni, mikor mások félreálltak.

Megjelenése bizalmat gerjesztő, föllépése tiszteletet parancsoló volt; szavaival a legbonyolultabb kérdést is megvilágította, tetteivel a lehetetlennek látszót is megvalósította.

Egyéniségének ezen kiváló vonásai az idők és nemzedékek folyamán feledésbe merülhetnek, alkotásai azonban megőrzik emlékezetét akkor is, mikor fényes neve elhomályosodik.

Szervező munkája például szolgálhat mindenkinek, aki a gyülekezeti életben tevékenységre van hivatva. Ha valaki, bizonyára ő volt az, aki teljes mértékben megértette, átérezte és életbe léptette az Írás emez intését: »Egymás terhét hordozzátok!« Zilált viszonyokat rendbeszedni, anyagi és erkölcsi javak közt összhangot teremteni, a toll és szó hatalmával minden akadályon győzedelmeskedni: ime az ő tettei maradandóságának záloga és biztosítéka!

Királyi és császári kegy is elismerte munkájának sikerét; de ennél nagyobb jutalma volt jól végzett kötelességének fölemelő öntudata, s még sírjában is áldani fogja őt az evangélium lelkének hálás emlékezete!

1*

jé