Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1910

Telve az élet nehéz, durva harccai Önzés, hiúság törtetése mind,

Hol a rágalom döntő vívó-fegyver,

Az igaznak okozva szörnyű kínt.

Oh de kit Isten vezérel utában,

Kinek munkája erős, mint hite,

Lelkében a szeretet örök lámpa :

Azt a rágalom nem sújthatja le.

Szép ifjúságod tiszta, szent hevével,

S hogy férfi lettél, egész életed

Egy célra tört csak, egy volt csak a pálma,

Amelyért küzdött karod, szellemed :

Szabad hazában testvérnek tekintse Mindenki egymást, bár nem egyhitű,

Hatalmas egyház gyöngét ne tiporjon,

Ha az hazához, Istenhez ha hű.

Krisztusi lelked eme nagy munkája Ajtót nyitott százezrek szívibe;

Majd a szívekből kiröppent a hála,

S nagyra szólított Krisztus híve te.

Hiába volt a gonosz cselvetése,

Az igazságot le nem győzheté,

És Íme itt vagy: főpapunk, vezérünk,

Amint százezrek vágya sürgeté.

Maradj sokáig, a nagy Isten óvjon,

Fakadjon áldás minden lépteden;

Miként mi most, egy újabb nemzedék is Tandíjon majd agg bölcseségeden.

Nemes szívednek egy kicsiny zugában,

Kérünk hűséggel, adj helyet nekünk,

S engedd, hogy az élet nehéz harcában Nemesben, jóban majd követhessünk.

A püspök úr meghatott szavakban válaszolt és köszönte meg az ifjúság és tanárikar, valamint az ezernyi polgárság üdvözletét. A tisztelgő menet aztán a Himnuszt énekelte el zenekíséret mellett s egyenesen a főgimnázium elé vonúlt, ahol rendesen szétoszlott.

E nap feledhetetlen kedves emlékű marad mindnyájunk szívében.

5