Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1910
katód-sugarakat; ellenállása a csőnek ekkor oly nagy volt, hogy a 10 cm. hosszú szikrát adó induktor alig-alig ülötte át — 15 — 5. ábra. Hogy az alumínium-ablaktól minden irányban egyenlő erősséggel terjednek a sugarak, azt az 5. ábrában látható fénykép- felvétel pontosan mutatja. Látjuk tehát, hogy a kísérleti csőben egyenes irányban terjedő sugarak az alumínium-hártyán áthaladva, teljesen széjjelszóródnak. Itt kél eset lehetséges ; vagy az aluminium-hártya szórja széjjel őket, vagy pedig a levegő. Lénárd olyan vákuumba vezette a katód-sugarakat, amelyben már nem lehet elektromos kisülést létrehozni, s a katód- sugarak itt is minden irányban terjedtek, bizonyságául annak, hogy az aluminium-hártya épúgy széjjelszórja őket, mint a közönséges fényt a homályos üveg. Ámde meggyőződhetünk róla, hogy a levegő is széjjelszórja a katód-sugarakat. Állítsunk az ablakkal szembe, tőle körülbelül 2 cm. távolságnyira egy cinklemezt, melyen például 2 mm. átmétőjü furat van; ha a katód- sugarak a levegőben egyenes irányban terjednének, ezen cink- diafragma után egy sugárnyalábnak kellene jelentkeznie, és ehelyett azt a diafragmát is egy épp olyan félgömb veszi körül, mint magát az ablakot; csakhogy annál kisebb ez a félgömb és annál halványabb, minél távolabb állítottuk a nyílást
