Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1910
9 Láttuk fentebb, hogy ha a kísérleti csőben a ritkítást nagy mértékben fokozzuk, nevezetesen annyira, hogy a csőben a levegő nyomása (MM—O’OOl mm. magas higanyoszlop nyomásával egyenlő, akkor az anódhoz fűződő fényjelenségek mind visszafejlődnek, a cső belseje elsötétül, csupán a katódból indulnak ki az anódfénytől merőben különböző sugarak. Ezen sugarakat legelőször Hittort tanulmányozta s kimutatta, hogy az anód elhelyezése a katód-sugaraknak útjára hatással nincsen. Majd 1876-ban Goldstein észlelte, hogy a katód-sugarak az utjokba állított testeknek éles árnyékát vetik az üvegcső szemközt levő falára s ezzel azok egyenes vonalú terjedését igazolta. Majd néhány évvel később W. Crookes tanulmányozza a katód-sugarakat s igen érdekes vákuum-csövekkel mutatja be azoknak sajátságait, A Goldstein-féle árnyéktünemény bemutatására az 1. ábrában látható csövet szerkesztette. A katódot kissé domború felületű K. aluminium-korong alkotja, szemben áll vele az a alumínium-kereszt, b pedig mint anód szerepel. A csőben elegendően le van ritkítva a levegő. Ha a A elektródot a nagyfeszültségű elektromosságot szolgáltató gép pozitív, a K elektródot pedig a negativ sarkával kötjük össze, akkor a katódból kiinduló sugarak az a kereszt éles árnyékát vetik az üvegnek a katóddal szemben levő falára. Ezen kísérletből a katód-sugaraknak három nevezetes tulajdonságát olvashatjuk ki. Először, hogy nem taitanak az anód felé, vagyis hogy az őket létrehozó elektromos kisülés útját nem követik; másodszor, hogy a közönséges fényhez hasonlóan egyenes vonalban terjednek, mert hisz ellenkező esetben a keresztnek élesen határolt árnyéka nem keletkezhetnék; harmadszor, hogy az aluminium az itt alkalmazott vastagság méh lett épp oly átlátszatlan a katód-sugarakra, mint a közönséges fényre nézve. Látjuk ezen kísérletből még azt is, hogy az üveg ott, ahol a katód-sugarak érik, élénk sárgás-zöld színűén vilá1. ábra.
