Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909

tulajdonságainak, nemes jellemének és életrevaló szellemének a tiszteletet kivívjuk ez idegen nemzetek között.

Mert ne gondoljuk, hogy arra van rendelve Európa, hogy egy nemzet kultúrája és hatalma uralkodjék a többi fölött. Ezt maguk a nyugoti nemzetek sem tűrnék, pedig rokonok egymással. Hanem arra vannak rendelve Európának egymástól független nemzetei, hogy egymással nemes versenyre kelve, az Istentől beléjük oltott képességeket kifejlesszék. Ha nemezt akarta volna a természet ura, akkor nem teremtett volna nemzeti különbséget az emberek között.

Kövessük tehát hivatásunkat a Széchenyi nyomdokain, mert amint ő mondja : «Minden népcsalád, mely saját fénykörébe emelkedik: egy magasabb lépcső az istenekhez.»

Nemzetünk hivatása lévén tehát az, hogy mindig és minél inkább magyar legyen, az a kérdés, mely utón juthatunk el ezen hivatásunk betöltéséhez. Kétségtelen, hogy nemzeti hivatásunk teljesítéséhez eljuthassunk, annak egyik, de csak egyik ható tényezőjét mi képezzük. Mi tehát a mai feladatunk arra nézve, hogy mindig és minél inkább magyarok lehessünk ? Erre nézve maga Széchenyi mondja ezeket:

„A magyar népet a világnak megtartani, és nemcsak megtartani, de az emberiség díszére nemzetté, nagy, erős, dicső nemzetté emelni: lehet; de egyedül a minden ábrándnak s szívgerjededelem- nek parancsoló hideg ész jelelheti ki ennek útját.“

Mit kell e hideg ész alatt érteni ?

Van hideg ész a kufár lélekben is, melyet nem sújt le a hazafiúi érzés vádja, midőn a haza érdekét a maga érdeke alá rendeli. Azonban világos, kogy Széchenyi nem ilyen hideg észt értett, hanem csakis olyant, mely minden hatásra hideg marad annak tudatában, hogy nemzete ügyét munkálja. Széchenyi szerint az érzelem és értelem a honfiúi cselekvés rugója. De aki hazája javára munkál, az tudjon parancsolni érzelmeinek, hevületének. Abban olthatatlanul lobogjon a honszerelem lángja, de honszerelme ne legyen azért vakszerelem, soha egy percre sem, mert azzal több romlást idézne elő, mint jót. Úgy kell tehát cselekednünk, hogy honfiúi érzelmünk minden tüzét a hideg ész parancsa alá rendeljük. Tiszta hazafiúi érzelmünk lángja tisztítsa meg elménk terveit, de viszont e megtisztult igazság szava parancsoljon szenvedelmeinknek, ábrándjainknak, ger- jedelmeinknek.

Másutt ismét erre tanít: Minden ország támasza, talpköve az egészséges agyvelő, hasonlóan Berzsenyihez, aki szerint: minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs.

S mire való a honszerelem lángja és a hideg ész, az egészséges agyvelő parancsoló szava ? Arra, — felel rá Széchenyi, — hogy felébressze és vezesse bennünk a honfiúi kötelességek érzetét. «Szűk-