Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909

6

Akkor nem bírtam felfogni bánatát. Később tudtam, s most tudom, hogy atyám nemzetünk alacsony létét gyászolta. A magyarnak napról-napra mélyebbre sülyedése és azon reménynélküli nézet, mely szerint nemsokára és elkerülhetetlenül fogna életünk végórája ütni: okozd oly sokszor keserű epedését FeKogta-e, hogy ránk nézve csak úgy lehet üdv, ha nemzetiségünk megmentését még alkotmányunk szep- lőtlenségének is elébe tesszük — nem tudom. S mióta annyi polgári erényekkel fénylő atyám mint magyar reménytelen szállott sírjába, azóta meg nem szűnőleg hasonlítgatom más nemzetek életjeleit a magyarnak életfonalával össze, hogy kiismerjem, van-e még remény feltámadásához, vagy nincs többé? Életem legmélyebb feladata ez lön.“

Ezen nyilatkozata az ifjúnak, elég világot derít nemes gondolkodásmódjára, erős lelkűletére, s úgy tünteti fel őt, mint a legjobb gyermeket szülőivel szemben, ki hálásan ismerte el azt, ami ellen korunk gyermekei oly sokszor vétenek, hogy t. i. a jó szülök nevelése a legnagyobb áldás, melyet a gyermekek szüleik részéről nyerhetnek.

1809-ben, midőn a francia háború folytán, midőn Napoleon, a korszikai hős, merész fellépésével egész Európát gondolkodóba ejtette, megrázkódtatta, az osztrák birodalom sorsa s vele a dynastia maga a legnagyobb veszélyben forgott, gróf Széchenyi Ferenc mind a három fiát, Lajost, Pált és a 18 éves Istvánt a nemesi fölkelő sereghez küldte.

István azonban csakhamar átlépett a rendes katonasághoz s a háború végéig, 1815-ig, a Napoleon elleni háborúk majd minden világcsatájában részt vett; 1813-ban a lipcsei népcsata három napján (okt. 16 —18.) különösen kitüntette magát. Őt küldték Blü'her porosz tábornokhoz megbízatásokkal s a nagyhírű poroszt rábírta társaival együtt, hogy a közelgő Bernadotte megérkezését és a csatában való részvételét mozdítsa elő, mi által az ütközet kimenetelére lényegesen befolyt.

Hogy mily szigorúan bírálta meg magát e korban is, érdekesek saját szavai: „1809-ben a magyar felkelést szervezték, s én egyszerre főhadnaggyá lettem. Még helyesen írni sem tudtam. A háború befejeztével huszárezredbe léptem át, s a helyőrség