Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909
37 lésnél ugyanaz a mozdulat, alkalmazható, aminőt a méltóságos előadásról mondottam; tréfálkozásnál arcunk vidám kifejezést ölthet anélkül, hogy változtatgatnók a taglejtést. Ha vitatkozunk és pedig egyhuzamban, a taglejtés gyors, arckifejezésünk élénk, tekintetünk átható; de ha vitatkozásunk szakgatott, karjainkat hirtelen előre nyújtjuk, helyünkről ide- oda mozdulunk, jobb lábunkkal olykor-olykor dobbantunk, szemünket élesen egy pontra szegezzük. Ha előadásunknak megindítás a célja, valamivel lassúbb és megfontoltabb taglejtést alkalmazunk és egyéb tekintetben is az egyhuzamban folytatott vitatkozáshoz hasonló eljárást követünk: ha részvétre indítás a célunk, asszonyias siránkozással fejünkhöz kapunk, olykorolykor nyugodt és egyenletes taglejtés kíséretében szomorú, zavart tekintetet mutatunk. Jól tudom, milyen nagy feladatba fogtam, mikor a testmozdulatokat szavakkal, a hangváltozásokat Írásban próbálom megmagyarázni. De mivel lehetetlenségnek tartom e tárgy tökéletes kidolgozását, a magam munkáját, legyen bármilyen is, tekintettel a dolog lehetetlenségére, még sem Ítélem céltalannak, mivel én csak a szükségletre kívántam rámutatni, a többit a gyakorlatra bízom. Azt mégis szükséges tudni, hogy a jó előadás a meggyőzés erejével hat. XVI. Térjünk most át a feltalálás kincsesházára és az emlékező-tehetségre, mely a rhetorika minden része fölött őrködik. Vájjon az emlékező-tehetség köszönhet-e valamit az elméletnek, avagy egészen a természet adománya-e, ennek kifejtésére máskor találok kedvezőbb alkalmat. Most itt úgy fogok róla szólani, mint amelynek bizonyára rendkívül előnyére válnak az elméleti szabályok, mert én azt hiszem, hogy az emlékező-tehetséget lehet fejleszteni; majd megmondom máskor, miért hiszem ezt; most csak a mibenlétét fejtem ki. Tehát kétféle emlékező-tehetség van, a természetes és a mesterséges. A természetes a lelkűnkbe oltott képesség és a gondolatokkal egyidejűleg születik; a mesterséges, erejét bizonyos inductioból és elméleti szabályokból meríti. Hanem amint más téren a kiváló elme gyakran öntudatlanúl utánozza az elméletet, mely a természet adományait megerősíti és fokozza; úgy vagyunk az emlékező-tehetséggel is, úgy hogy a kiváló mértékben megáldott
