Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909
28 az él, aki becsületben él, nem pedig az, aki a veszedelemből menekül, aki meg gyalázatban él, nem élvezhet állandó nyugalmat. A megvitató beszédekban csaknem ugyanolyan következtetésekkel szokás élni, mint a törvényszéki beszédekben, avval a különbséggel, hogy az utóbbiakban minél több példát a múltból fölemlíteni nagyon sokat ér. VI. Térjünk most át az alkalmi beszédekre. Minthogy ez a műfaj magasztaló és gáncsoló beszédekre oszlik, a magasztalás eszközeivel ellenkező tényezők alkotják a gáncsoló beszédet. A magasztalás vonatkozhatik külső körülményekre, testi, lelki tulajdonokra. Külső körülmények azok, amelyek a véletlentől, jó vagy balszerencsétől függnek: mint például a származás, nevelés, gazdagság, hatalom, dicsőség, polgárjog, baráti összeköttetések és más effélék és ellenkezőik. Testi tulajdonok azok az előnyök vagy hátrányok, amelyek a természet adományai: mint a gyorsaság, erő, szép külső, egészség; valamint az ellenkező tulajdonok. Lelkiek azok, amelyek belátásunkkal vagy Ítélő erőnkkel vannak összefüggésben: mint az okosság, igazság, lelki erő, magamegtartóztatás és ezek ellenkezői. (A bizonyítás és cáfolás eszközei tehát ezekben rejlenek ) Az ilynemű beszédekben tehát vagy a magunk, vagy a szóban levő egyén, vagy a hallgatók személyéből indulunk ki, vagy pedig beszédünk tárgyából. Magasztaló beszédben a magunk személyéből annak a kijelentésével indulunk ki, hogy vagy kötelességből, vagy rokoni kötelékből kifolyólag cselekszünk, mivel a körülmények kényszerítő hatalma előtt meg kell hajolnunk, amennyiben oly érdem elismeréséről van szó, aminőnek az emlékét mindenki szeretné a maga számára biztosítani; vagy mivel alkalmunk nyílik a mások magasztalásával a magunk érzését megismertetni Ha gáncsolás a szónok célja, kijelenti, hogy a tapasztalt bánásmód viszonzásául teljesen jogosan cselekszik; vagy közérdekből, mivel kívánatosnak gondolja, hogy ez embernek a gonoszságát, a gazságát mindenki megismerje; vagy, mivel tán épen a mások gáncsolásával akarja nemtetszését nyilvánítani. Ha a magasztalt egyén személyéből indul ki beszédünk, aggodalmunknak adunk kifejezést a fölött, hogy érdemeit megfelelően méltatni nem leszünk képesek; érdemei
