Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909
Í5 Legutolsó fellépése volt politikai pályáján az, midőn őt az István nádor, mint királyi helytartó által — a királyi család beleegyezésével kinevezett első független felelős magyar minisztérium elnöke, gróf Batthányi Lajos, a közmunka és közlekedési miniszteri tárca vezetésével bízta meg 1848. március havában. Ki hitte volna azt még néhány hó előtt, hogy a két legnagyobb ellenfél, Széchenyi és Kossuth együtt, egymás mellett vezessék az ország ügyeit! Eleinte békésen fértek meg egymás mellett, de midőn Jellachich betörési készülődéseinek hírére általános lett az országban az izgatottság s a forradalmat, melytől mindig óvta a nemzetét, beköszöntem látta, oly megrázó izgalom vett rajta erőt, hogy őt haladéklalanúl el kellett Pestről távolítani s így szerető családja köréből a rá nehezedő csapás folytán kiragadva, midőn szeptember 5-én vele Bécsnek megindúltak, útközben oly nagy mérvben jelentkezett baja, hogy e szavakkal „vér“, „vér“, a Dunába lökte magát, honnan kimentették. Bécsbe érve az elmezavar oly nagy tünetei mutatkoztak rajta, hogy a döblingi tébolydába kellett átszállítani, hol mély búskomorságba esve, élt át néhány évet; míg elméjének fénye-világa ismét felderűit és visszavonultságában rendkivüli irodalmi tevékenységet fejtett ki. Hagyjuk őt az élőhalottak hazájában háborítlanul munkálkodni. 1849-ben a mozgalom a sötétségből kiépült lelkét félelemmel töltötte el és I860, április hó 7. és 8. közti éjjel golyóval vetett véget drága életének. Gróf Széchenyi István a nemzet halottja volt; élete korszakot alkot történelmünkben; helye pótolhatatlan marad s egyes ember azt betölteni talán soha képes nem leend. Sokat Írhatnék az ő működéséről, de hadd szóljon helyettem Eötvös József, ki 1860. október 13-án tartott Emlékbeszédében így nyilatkozik: „Soha egy emberéletnek nagyobb eredményei nem voltak, soha egy polgár nemzetünk hálájára érdemesebbé nem tette magát. Hazája szolgálatainak volt szentelve egész élte. És isten megjutalmazta fáradozásait, Fölkereste szavával a nemzetet s ez néhány év alatt jóvátette századok mulasztásait.“ A nemzet igyekezett a haza legnagyobb fia iránt kegyele tének látható kifejezést adni az által, hogy ércszobrol emelt
