Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909

14 máskép volt az megszabva, mert az oltárhoz csak 1836. február 4-én vezethette szívének bálványát, ki mint Zichy Károly gróf özvegye, 7 gyermek anyja vállalkozott arra a nehéz szerepre, hogy a búskomorságtól gyötört életet, a közügyeknek szentelt Széchenyit a családi élet örömeiben is részesítse. És ez nőnek soha jobban nem sikerült, mint éppen Crescentia grófnőnek. Elragadtatással írta be naplójába a nagy embere szavakat: Nőmnél, a kedves drága lénynél úgy érzem magamat, mint a hajó, mely nagy vihar után partra vetődik, fáradtan bár, de boldogan.“ Egy másik sajátkezű irata így hangzik: (1841, dec. 15) „Hitve­semnek köszönhetem lelkemnek tisztulását, neki lelkem nemes- bülését. 0 szerettette meg velem az erényt Neki fogom köszönni üdvözületemet. Hála neki! Ha érdemesnek találna egykor a nemzet, ám legyen a Wallhallában földi nyughelyem, de csak azon föltétel alatt, ha hitvesemet szintén beveszi és mellém fekteti. Hiszem, hogy ismét meglátjuk egymást a soha nem hervadó szeretet virágai közt és az idők végtelenségében örökké élni fogunk.“ Majd 1843. május 16-án ismét így nyilatkozik: „Hű élettársam volt az, kinek szép leikéből mindig erőt és szilárdságot merítettem, ő soha sem tudott kétkedni őszintesé­gemen, mikor anathémát kiáltott ellenem a vakhév. ő volt az, akiben a legmagasztosabb germán költőnek asszonyi ideálját fölleltem. O lesz végre az, ki habár az egész világ is elhagy, hűn és bennem bízva, rólam nem kételkedve fog állani mellettem.“ És ha e töredékes adatok nem bizonyítanák eléggé, mily léleknemesítő és életmentő nemtője volt a dicső hölgy halha­tatlan férjének, teljesen bizonyítja azt Széchenyinek két fiók­végrendelete, melyekben annyi magasztalással árasztja el hitve­sét, aminőkben feleség férje részéről tán sohasem részesült. Mint nejét, úgy két fiát is az imádásig gyöngéden szerette, s mint családapa is a legnagyobbak között foglalhat méltó helyet. * * * Fájdalom, hogy ez a szív, mely hazáját, nejét, gyermekeit annyira szerette, melyben a vallásos érzelem, emberbecsülés, erénytisztelet lakott, nagyon is mély, érzékeny volt és, ez okozta azt a bánatot, mely a napnál is fényesebb elmét elhomályosítá. És ezzel eljöttünk életének végső szakához. Rövid leszek.

Next

/
Thumbnails
Contents