Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909
128 obszidiánt. Útközben a botanikus sem tudta leküzdeni a szenvedélyét s az Amygdalus Pallasiana, nemkülönben a Pulsatilla grandis láttára letette a kalapácsot s kezébe vette a növényásót. Délelőtt 11 órakor érkeztünk a Kopasz csúcsára. A ragyogó napfényes időben gyönyörű kilátás tárúlt elénk ; számtalan helység, a Hegyalja több vulkanikus „sátorhegy“-e, a Tisza és a Bodrog kígyózó ezüstös vonala festői képet nyújtottak. A magammal hozott katonai térképek segítségével próbálgattuk a látókörünkbe eső helységek nevét megállapítani, egyszersmind megmutattam tanítványaimnak a térkép-használásnak módját, a térkép-olvasást. Miután az elragadóan szép látványban eleget gyönyörködtünk, a csúcsról Bodrogkeresztúr felé veLtük utunkat. A hegy derekában egy bővizű forrásra akadtunk, ahol jó étvágygyal elköltöttük a magunkkal hozott ebédet. Egy órai pihenés után tovább mentünk Bodrogkeresztúr felé. Bodrogkeresztúrban megnéztük, hogy miként rakják vontató hajókra az ottani kőbányából kifejtett követ, amelyet a Bodrogon, majd pedig a Tiszán leszállítva az Alföld Tisza-menti városaiban értékesítenek Innen rövid pihenés után Tokaj felé indúltunk. Utunk a Bodrog szép árnyas füzesein és nyárfásain vezetett keresztül és észre sem vettük, amikor már Tokaj alá érkeztünk. Ekkor a kis csapatot négyes sorokba állítottam s úgy haladtunk át Tokajon a város másik végében levő vasúti állomáshoz, ahol rö\id várakozás után a részünkre fenntartott külön kocsiba szállva robogtunk vissza Nyíregyháza felé. A kirándúláson az egész Yí. osztály ró zt vett, s így most már nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy a geológiát tanúló minden egyes tanítványom, ha még eddig nem is, de a tokaji kirándúláson látott kőzetet eredeti fekvő helyén. * * * Hortobágy. Debrecen városa ebben az évben egy kis füzetet adott ki, amelyben négy nyelven ismerteti a Hortobágy szépségeit. Az ismertetés utolsó mondataiban a következőket olvashatjuk:
