Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1908
54 ha hivatása magaslatán áll vala, nem lett volna szabad gátat vetni az emberi szellem fejlődésének. Pedig az egyház ezt akarta, mert tudta, hogy a szellem szabad fejlődésével megszűnik majd az a korlátlan hatalom is, melyet eddig gyakorolt a népek fölött. S valamint a középkor derekán a hatalomért élethalál-harcot folytatott a császársággal, úgy a XIV. századtól a fejlődő emberi szellemmel vette föl a baljóslatú küzdelmet. De hiábavaló volt a harc. A szellem megértette már az ő szabad voltát s hasztalan volt az egyháznak minden üldözése; épen az ő tagjai voltak azok, kik a theologia, bölcselet és természettudományok utján ütöttek egy-egy rést az egyház tekintélyén. A kinpad és máglya sok ideig tett hasznos szolgálatot. Egy Valdus Péter, egy Huss, egy Wikliff, egy Kopernikus, egy Gallilei és még számos vértanúja a szabad gondolkodásnak és tudománynak sínylette a penészes börtönt, vagy végezte nemes életét máglyán vagy vérpadon; de eszméik nem haltak meg velők. Haláluk ezer és millió új hívet teremtett eszméiknek. A renaissance ragyogó költészete és képzőművészete e szellem hajtása, s azért tökéletes, mert szabadabban virágozhatott; a tudomány csak titokban ereszthette sápadt leveleit. De végre megjött erre is az éltető napsugár. Mert midőn az egyház saját legbelsőbb híveinek, legtekintélyesebb világi és egyházi nagyjainak zaklató felhívására sem hallgatott, s tartózkodott a kor kívánalmaihoz mért reformok behozatalától: végre is megérett az idő arra, hogy a szabad szellem bátran és biztosan hallassa hangját, odadörögvén az elnyomónak, hogy íme itt vagyok, gyere, győzz le az örök tudománynak, a bibliának szavaival s akkor híved leszek újból örökre; de ha ezt nem bírod, akkor cselekedjél te is a biblia szerint; mert a biblia nem a hatalmat és uralkodást, hanem az alázatosságot és testvériséget, nem a szolgaságot, hanem a szabadságot, nem a sötétséget, hanem a világosságot hirdeti; te pedig már századok óta megfeledkeztél nagy hivatásodról s csak a hatalmat és uralkodást gyakoroltad, a szolgaságot és sötétséget terjesztetted. A Luther hangja volt ez, az ő ajkáról repült világgá a szabad szó 1517-ben, október 31-én. S ki nem tudja, aki csak hézagosán is ismeri a történelem lapjait, hogy Luther fellépésével szabadul fel a szellem a skolasztika járma alól: az ő fellépésével veszi kezdetét a szabad gondolkodás, az új bölcselet; az újkor nagy elméi állnak elő, kik már nemcsak gondolati, hanem az általános emberi szabadságot hirdetik, melyet végre századokig tartó forradalmak árán sikerült kivívni Európa népeinek. Luther volt az első győzelmes hirdetője az ember lelki szabadságának. És ha mi szeretjük a szabadságot, s van-e ember, ki nem ezt tartaná egyik legnagyobb kincsének ? akkor lehetetlen, bármily vallá- suak legyünk is, hogy tisztelettel meg ne hajoljunk a Luther nagysága előtt-
